50719. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémrudak vagy egyéb fémtárgyak előállítására

sánál észlelhető is. Az öntőformák rendesen, még akkor is, ha igen melegek, rájuk tapadó meglehetősen vastag levegőréteggél vannak bevonva, mely levegőréteg a hő hatása folytán való eltávozása közben buborékok keletkezésére ad okot, mely buborékok a nyert acéltömbök fölületén észlelhetők is. Á gázoknak,oxidoknak stb. az öntött acélból való eltávolítása céljából megkísérelték az acélra különböző reagensek segélyével hatást kifejteni; ily reagensek pl. a titán, klacium, alumínium stb. A gyakorlatban azonban ez a kezelési mód lényeges nehézségeket okoz. Megkísérelték továbbá az öntőformákat alulról fűteni, hogy a gázok könnyen kiszabadulhassanak és a salak, valamint hasonló anyagok a megömlesztett fém fölületére emelkedhessenek. Ezáltal ugyan tényleg meg van adva annak a lehetősége, hogy a gázok, a salak stb. felemelkedhessenek és eltávozhassanak, de ismeretes az is, hogy az igy nyert acéltömbök fölső része rossz minőségű fémből áll, úgy hogy ezen részt le szokás vágni és újra szokás ömleszteni. Egyes esetekben az öntőformába közvetlenül az acél megömlesztése előtt vagy a megömlesztés közben szilárd vagy megömlesztett alumíniumot adagolnak, mely az acélban tartalmazott oxigénnel egyesül és az acél ömleszthetőségét növeli. Ezáltal azonban nem lehet az összes oxigént eltávolítani; az oxigén egy része az acélban marad és tulajdonságait károsan befolyásolja. A jelen találmány értelmében alkalmazott megömlesztett vékony réteg ismert ömlesztő szerekből, pl. boraxból, nátriumszilikátból és vízüvegből, fluoritból és különböző oly salakokból állhat, melyek a jelzett célnak megfelelnek; ezen anyagok külön-külön vagy elvegyítve is alkalmazhatók. Rendszerint előnyös egy oly keveréket alkalmazni, mely pl. körülbelül 60% vízüveget, 30—35% boraxot és 10—5% flouritot tartalmaz; ezen anyagok aránya ázönban lényegesen változtatható aszerint, amist az oxidokat többé vagy kevésbé akarjuk föloldani, illetve a keverék olvadási pontját meg akarjuk változtatni vagy ha a keveréket az öntőforma anyagához akarjuk alkalmazni. így pl. nem használhatunk nagyobb mennyiségű bóraxot oly öntőformákban, melyek földes anjagokat tartalmaznak; a borax használata tehát a szokásos formákban bizonyos határok közé van szorítva. Ha azonban fémformákat vagy az alább leírt módon tömörített szénformákat alkalmazunk, a vékony réteg rendszerint tetszőleges mennyiségű bóraxot tartalmazhat. Az említett keverékhez mégkönynyen olvadó szilikátsalakokat, pl. vasszilikátot is adhatunk. Az ömlesztő keveréket az öntőformába tetszőleges módon, pl. szilárd alakban is hozhatjuk, mely esetben a megömlesztett fém első adagja a keveréket megömleszti; célszerűbb azonban a keveréket az öntőformába előzőleg megömlesztett alakban hozni. Ily esetben körülbelül 30 cm. vastag réteget használunk oly célból, hogy a keverék a megömlesztett fémre elegendő hatást fejthessen ki. Kísérletek azt mutatták, hogy a jelen találmány tárgyát képező eljárással kezelt acél vagy más fém nyugodtan és a rendes buborékolás nélkül keményedik meg és a megkeményedett acél sűrű, szilárd és észlelhető hibákkal nem bir. Ha a fémet rákövetkező kezelés nélkül közvetlenül munkagépeken való megmunkálásnak vetjük alá, a szerszámok hatása alatt körülbelül úgy viselkedik, mintha előzőleg hengerelték volna. A keverékrétegen átöntött acél tehát közvetlen megmunkálásra alkalmas. A keverék az acélra valószínűleg főkép mechánikai hatást fejt ki, úgy, hogy a megömlesztett fémben lévő és a fém által magával ragadott gázok a fémből úgyszólván kiemeltetnek. A gázoknak a keverék által való eltávolítása valószínűleg azon gázok hatásának köszönhető, melyek a megömlesztett fémben be vannak zárva és melyek kiszabadulásuk közben a fém fölületén tapadó gázrétegekre hatást fejtenek ki (valószínű ugyanis, hogy még a megömlesztett fém fölületén is vannak rátapadó gázrétegek, melyek a fém-