50718. lajstromszámú szabadalom • Szerszámmegerősítés

— 2 — rosan rögzíttetik. A szerszámnak a fogantyúból való kihúzása az ismert megerősí-' tési módokkal ellentétben a megmunkált, anyag által oldalirányban kifejtett legerősebb húzóhatás alatt sem következhetik be, sőt a rögzítés szorossága még növekszik is. Oly szerszámoknál, amelyek munka közben forgómozgást végeznek, a szorítópofák valamely alkalmas biztosítással védhetjük meg elfordulás ellen, például csavaranya segélyével. A 2. ábra egyszerűbb, de ép oly megbízható kiviteli alakot mutat. Az (a) üreges része az ezen esetben szükségképen kétrészű fogantyúnak, amelyhátsó végén belső csavarmenettel van ellátva. Az elülső megvékonyított (b) rész kúpos nyílásán a kör vagy szögletes keresztmetszetű kúpos (d) árat dugjuk keresztül, mire az (e) famagot, amely elülső végén célszerűen egy fémből készült (f) njomódarabbal van fölszerelve, az üreges i fogantyúba csavaroljuk, miközben a szerszám az elülső fogantyúfuratban rögzíttetik. A 3. ábrán rajzolt kiviteli alak lényegében megegyezik az 1. ábrabeli kiviteli alakal, amelytől csak annyiban tér el, hogy a pofa számára való csavarmenet nem magában a fogantyúban, hanem egy külön (g) betétdarabban van elrendezve, amely a rajzolt módon kúpos vagy pedig hengeres is lehet és amely biztosító csavarokkal vagy más alkalmas módon rögzíthető a fogantyúban. A betétdarabot esetleg hátsó végén szélesebben is kiképezhetjük, mely esetben természetesen a fogantyút is az 1. és 2. ábrabeli fogantyúhoz hasonlóan kétrészűen kell kiképeznünk. A leirt megerősítés előnyei, hogy a szerszám elfordulása az aránylag nagy súrlódási fölület által meggátoltatik, továbbá, hogy a szerszám a fogantyúba nem nyomódhatik bele, amennyiben ezt az (a) fogantyú (1. ábra) az (e) mag (2. ábra) illetve a (g) betét (3. ábra) nem engedi meg és végül, hogy a szerszám nem vehet föl ferde helyzeteket. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szerszámmegerősítés azáltal jellemezve, hogy a szerszámnak vagy szerszámnyélnek kúposán megvastagított hátsó vége egy az elülső fogantyúvégen alkalmazott megfelelően kúpos furatba van csavarolás által a fogantyú oldala irányában beszorítva oly célból, hogy a rögzítést eszközlő ékhatás lehetőleg nagy fölületre osztassék szét. 2. Az 1. pontban igényelt szerszámmeg-i erősítés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a szerszámot fölvevő kúpos turat egy a fogantyúba csavarolható (c) pofában van elrendezve és a szerszámnak, vagy szerszámnyélnek hátsó vége a csavarolás folytán egy az elülső fogantyúvéget képező (b) hüvely fenékrészének vagy pedig a fogantyú egy külön (g) betétdarabjának nyomódik. 3. Az 1. pontban igényelt szerszámmegerősítés kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a fogantyú két egymásbacsavarolható (a, e) részből áll, amelynek belső (e) része becsavarolás alkalmával a (d) szerszámot közvetlenül vagy egy (f) nyomódarab közvetítésével az elülső (b) fogantyúvég egy kúpos furatába nyomja. (1 rajziap melléklettel.) PMJJU <C«2vMNVTÁMASA0 XYOMOÁJA itüTtfEaTE*