50714. lajstromszámú szabadalom • Léghevítőbetét kandallókhoz, kályhákhoz, tüzhelyekhez és más effélékhez

fölemelkedik. A (21) lemez fölső karimája | fölött az (1) lemez (20) bordával van el'látva, amely a forró kiáramló levegőt a i tüzelőanyag fölfelé emelkedő füstje felé tereli, minek folytán füstemésztő tüzelést érünk el. A (21) lemez hornyokkal látható el, amint azt az 5. ábra mutatja úgy, hogy több oly csatorna keletkezik,, amelyeken az előmelegített levegő fölemelkedik. A lemezeket a 6. ábrában föltüntetett módon is képezhetjük ki oljképen, hogy az (1) lemezen belül csatornák vannak, amelyek alsó végébe az üreges rostélyrudaktól jövő levegő tódul és amelyek fölső vége a meleg levegőt a tüzelőtérbe vezeti. Ezen kiképzésnél a rostélyrudakban előmelegített levegő kétféle hatással jár, minthogy a részben a (14) hamutérbe jut és a rostélyrudak között áthalad és a tüzelőanyag elégéséhez hozzájárul, másrészt azonban (20-DáI) kiáramlik és füstnélküli elégést eredményez. Amint a 7. ábrából látható, a hamuszekrény hátsó falán (28) tengely körül forgó (27) szellentyű vau elrendezve, minek folytán a szellentyű helyzete szerint, amely kívülről szabályozható s amelynek különböző helyzetei a 7. ábrában föl vannak tüntetve, vagy a rostélyrudakból kilépő előmelegített levegőt teljesen a falban kiképezett csatornákon vezethetjük és a füstemésztéshez használhatjuk vagy egészen a hamuszekrénybe terelhetjük, hogy erélyesebb égést érjünk el. A 7. ábrában föltüntetett közép helyzetben a szellentyű az előmelegített levegőt úgy, a hamutérbe, mint a tüzelőtér felé bocsátja. Ha a (3) tér fölső részében a (22) csatornát alkalmazzuk és az 1. ábrában föltüntetett, elzárható (5) rácsot rendezzük el, akkor a (3) térben fölhevített levegő más szobák fűtésére is használható. Ezen kandalló természetesen akképen is képezhető ki, hogy a fölmelegítendő levegőt fölmelegítése előtt nedvessé tesszük azáltal, hogy (25) tartályba vizet öntünk, vagy pedig víz helyett más folyadékot alkalmazunk. Ezen folyadékot az (5) rácson keresztül öntjük be. Minthogy az egymásfölé helyezett (1) és (6) lemezeket tapasz-i szal tömítjük, a lefolyó folyadék a tapaszt kimoshatná. Ezt azáltal kerüljük el, hogy a (24) csatorna fölött a (23) fedőlemezt rendezzük el úgy, hogy a lefolyó folyadék a (24) csatornában lévő tapasszal nem érintkezik, illetve azt ki nem moshatja. Természetes, hogy az elpárologtatandó folyadékot a kandalló mellső oldalán elrendezett külön (26) nyíláson át is vezethetjük be a (25) tartályba (1. ábra). A fűtés kezdetén a (25) tartályban lévő vízhez nem jut annyi meleg, hogy annak megfelelő elpárolgását idézze elő. Ennélfogva előnyös ezen célból az (1) vagy (6) lemezek alsó részénél esetleg a (25) tartály fölső részében körülmenő (29) csatornát elrendezni. A víz beöntésénél először a (29) csatorna telik meg, a fölösleg annak külső szólén vagy túlfolyási cső útján az alsó (25) tartályba folyik. Természetes, hogy a tüzelőanyagnak a tűzhelyben való meggyújtása után, a meleg azonnal a (20) csatornában lévő folyadékra hat és azt elpárologtatja. Később, ha nagyobb hőmennyiség fejlődik, a (25) tartályban lévő folyadék párolog el. A mellékelt rajzon és a fentiekben a találmány tárgyát tevő javítások szobakályháknál és kandallóknál vannak ismertetve, azonban további magyarázatot nem igényel, hogy azok részben vagy egészben más alakban kiképezett kályháknál és tűzhelyeknél is alkalmazhatók, anélkül, hogy ezáltal a találmány lényege változást szenvedne. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Léghevítőbetét kandallók, kályhák, tűzhelyek stb. számára, jellemezve azáltal, hogy a léghevítőt alkotó egyes vagy összeilleszthető és szétszedhető egyenes, homorú vagy másképen alakított lemezek, a tűzhely körül vannak elrendezve, mely lemezek a tűz felé fordított oldalukon esetleg tűzálló anyaggal vannak burkolva, míg hátsó oldalukon hevítő bordákkal vannak ellátva, mimellett a fölső sorban lévő lemezek