50706. lajstromszámú szabadalom • Elzárható ruhafogas
— 24 — talplemezre (10) és (löj.) záró kilincsek vannak erősítve, melyek háromkarú vagy T-alakú emeltyűk gyanánt vannak kiképezve. E kilincsek forgási pontja az emeltyűkarok találkozási pontjába esik, mely karok egyike, (11) a retesz, (kengyel) zárását, a másik, (12), a kulcsnak a zár föloldása után való fogvatai'tását és a harmadik, a (13), a záró kilincsek kikapcsolását eszközli. A (13) emeltyűkarokra (14) nyomó szögek támaszkodnak, melyek a talplemezből kinyomott és meggörbített (15) és (16) fülekben vezettetnek. A záró kilincsek meghosszabbításai közt furatokkal bíró (17) csúszka van elrendezve, mely furataival a (14) nyomó szögeken vezettetik. A (18) rugók a csúszkát állandóan fölfelé tolni igyekeznek. A záró kilincsek (12) és (13) karjai közt, a csúszka alatt (19) kimetszés van elrendezve, mely úgy van méretezve, hogy benne a csúszka annyira letolható, amennyire azt a nyomószögeknek a záró kilincsek kikapcsolására szolgáló lefelé mozgatása szükségessé teszi. A kilincsek alsó végét alkalmas (20) rúgó állandóan a (4) kengyelhez szorítja. Maga a kengyel olyan rúgó nyomásának vagy húzásának van állandóan kitéve, mely azt állandóan szélső, illetve nyitott helyzetébe igyekszik fölnyomni. A zár föloldására úgynevezett bökő lemezke (21) kulcs szolgál, mely támadási fölületi, a nyomó szögek helyzetének megfelelően (22) kimetszésekkel bír és azonkívül célszerűen szögletes (23) bevágásokat tartalmaz. A leírt ruhafogas használatának módja a következő: A (3) horogra a ruhadarabokat (fölöltőket stb.) akasztójukkal a szokásos módon fölakasztjuk és föléjük úgy helyezzük a kalapot, hogy a kalap karimája a fallal párhuzamos helyzetet foglaljon el. Ha most a (4) kengyelt lenyomjuk, a (10) és (lOJ záró kilincsek a (9) fogazat ama részébe csappannak be, mely a kalap falvastagságának felel meg. Most úgy a kalap, mint a kabát biztosan el van zárva a fogason. Ezzel egyidejűleg a (21) kulcsot a fölfelé ugró (17) csúszka kidobja. Ha most a ruhadarabokat le akarjuk a fogasról venni, a (2) tok megfelő (24) hasítékába bedugjuk a (21) kulcsot, mire mindenekelőtt a (17) csúszka lefelé tolódik, miközben a (4) nyomó szögek a csúszka furatain áthatolnak és a kulcs (22) bevágásaiba nyomulnak mindaddig, míg azok fölső végébe ütődnek és ezáltal lefelé tolatnak. Eközben a (17) csúszka már a (19) kimetszésekkel szemközt jutott úgy, hogy a (12) záró kilincsek meghosszabbításai, a (14) nyomó szögek hatása alatt egymáshoz közeledhetnek, és ezzel egyidejűleg a (17) csúszkát (19) kimetszésükbe befogadják. Eközben a (21) kulcs oly mélyen hatolt be, hogy a záró kilincsek kampó alakú nyúlványai a (23) bevágásokkal szemközt állnak. E pillanatban a (11) záró kilincsek már kiemelkedtek a (9) fogazatból úgy, hogy a (4) kengyel fölszabadul. Rúgójának hatása alatt fölugorva a kengyel (8) kimetszéseinek ferde határoló fölületeivel a záró kilincsek mellett tovacsúszik és ezáltal utóbbiakat széttolja. A (12) kampók tehát egymáshoz közelednek és a (21) kulcsot megfogják és mindaddig fogva tartják, míg a (4) kengyel lenyomásával a záró kilincseket (20) rúgójuk ismét a kengyel fogazatába szorítja és ezáltal a (12) kampókat széthúzza, mikor is egyszersmind a (17) csúszka fölfelé, a (12) nyúlványok közé ugrik és ezzel a (21) kulcsot kidobja. Előnyei a jelen ruhafogasnak, egyéb, hasonló szerkezetekkel szemben abban állanak, hogy a csúszka záró kilincseknek a kengyel fogazatába való megbízható beszorítását biztosítja, továbbá, hogy a zár föloldása csak akkor történhetik, ha a záró kilincsek mozgása a nyomó szögek hosszának és a kulcs bevágása mélységének megfelelően a csúszka mozgásával harmonikusan megy végbe. További előnye a szerkezetnek, hogy a záró és a 'kulcsot fogvatartó mechanizmusok egységes alapszerkezete mellett a zárváltozatok a nyomó szögek hosszának és a kulcs bevágásai mélységének egypzerű módosításával érhetők el, ami a gyártást jelentékenyen olcsóbbá teszi.
