50690. lajstromszámú szabadalom • Nagynyomású turbina
«zerű (b) vezető lapátok sorába vezetni, amikor is a hajtó anyagban rejlő energiát a sarlóalakú (bl) lapátok sorát közrefogó, az ugyancsak sarlóalakú (c) és (cl) lapátokból álló sorok abszorbeállják. A 10. és 11. ábrákban föltűntetett foganatosítási alaknál az első vezető lapátsor lapátjainak kinyúló végei a gyűrűalakú szájcsövön nyúlnak át. Ezen megoldásnál ugyanis a (b) vezető lapátok a gyűrűalakú szájcsőnyíláson átnyúló (h) toldatokkal vanr nak ellátva, ahol is a toldatok és a belső {f) gyűrű között kellő hézagok vannak meghagyva oly célból, hogy elkerültessenek azon káros ellenállások, melyek különben beállnának, ha a lapátok mellső élei a száj-csőből kitóduló hajtó anyagot átszelnék. A (h) toldatokat célszerű a kiélezett vagy ferdén lemetszett (k) vezető élekkel (11. ábra) ellátni. Világos, hogy a szájcsövön átnyúló vezető lapátokat nemcsak egy-egy forgó (c) lapátsorral (amint fel van tűntetve), hanem bármily megfelelő, pld. az •előbbi foganatosítási alakok kapcsán leírt lapátelrendezéssel is lehet kombinálni. Ha a szájcsövet alkotó gyűrűk oly alakkal birnak, hogy a gőznek kivánt expanziója, miközben a gőz majdnem a gyűrűk jobb oldalára ért, nem következik be, akkor a szájcsövön átnyúló (b) lapátoknak (a) részeit (10. ábra) egymással párhuzamosan rendezzük el (11. ábra) úgy, hogy a gőz a szűkített térben végbemenő expanziónak egész tartama alatt nem görbületi, hanem egyenes pálya mentén fog áramlani. Némely esetben azonban célszerű a szájcsővet alkotó gyűrűket akként kiképezni, hogy a szájcső bal- és jabboldalán uralkodó nyomások közti különbség által megszabott teljes expanzió a szájcsőnek első felében következik be, míg a szájcső egyéb részében a gőz ne expandálódjék. Ezen célból a vezető lapátok, melyeket az egyik (d) gyűrűre (12. ábra) erősítünk föl, a szájcső expanziórészének megfelelő darabon a tengellyel párhuzamosan vagy közel párhuzamosan vannak elrendezve, míg a lapátoknak meggörbített vezető részei a szájcsőnek egyéb részére terjednek ki. Ezen vezető lapátoknak szabad végei akként vannak kiképezve, hogy azok, a szokásos rés meghagyása mellett, a szájcsövet alkotó, másik, forgó (f) gyűrű profiljához illeszkednek. Ekként a szivárgási veszteség még tovább csökkentetik. Ily foganostásialakokat láttatnak a 12— 15. ábrák; az egyiknél, mely a 12. és 13. ábrákban van föltűntetve, a kivánt szájcsőharántmetszet főleg a forgó (f) gyűrűnek megfelelő profilja segélyével van létesítve, míg a másik foganatosítási alaknál ugyanezen célból mindkét (f, d) gyűrű (14. ábra) van megfelelően alakítva. A vezető lapátok, melyek a helytálló szájcsőgyűrűvel azonos szélességgel birnak, szorosan a szembenfekvő forgó gyűrűig nyúlnak. A vezető lapátoknak a B—B vonaltól (13. ábra) balra eső részei, — mely vonal a * szájcsőnek nagyjában azon részét jelzi, a meddig a megszabott nyomásesésnek megfelelő expanzió tart — akként vannak kiképezve, hogy a hajtó anyagnak közepes áramlási iránya egyenes marad, míg az említett vonal baloldalán fekvő részek, ahol is a nyomás a harántmetszet és a sebesség majdnem állandó, nagy mértékben meg vannak görbítve oly célból, hogy a hajtó anyag a (c) munkalapátoknak megfelelő irányban vezettessék ezen munkai apátokba. Minthogy a lapátok végei a forgó szájcsőgyűrű alakjához vannak szabva, a hajtó anyagnak azon részét, mely esetleg az egyik lapátból az(f)gyűrű fölötti résen átszivárog,akövetkező lapát fölveszi és a kellő áramlási irányba tereli. A vezető lapát végei, amennyire csak lehet, az említett gyűrű profiljához szabandók meg annyira, hogy azok csak a szabad forgáshoz szükséges szokásos munkarés maradjon fönn. Valamennyi foganatosítási alaknál célszerű a lapátoknak a szűkített téren átáramló gőzsugár szélességénél nagyobb magasságot, a gyűrűalakú szájcsőnek pedig oly alakot adni, hogy a gőzsugár a szájcsőből váló kiáramlás után kiszélesedjék; célszerű továbbá mindegyik fokozatban a lapátok magasságát fokozatosan növelni, amint azt a 14. ábra szemlélteti.
