50675. lajstromszámú szabadalom • Túlhevítő berendezés tűzszekrényes csöves kazánokhoz, melynél a túlhevítőcsövek a tűzszekrény külső hátsó falától a hosszanti kazán fűtőcsövein át egészen a füstszekrényig mennek és a tűzszekrényekben tűzálló fal által vannak védve

rából nedves gőzt kap és ezt a füstkamara felé vezeti, hol süvegek vagy egyszerű görbe csövek létesítik a kapcsolatot a középső gőzcsősorral úgy, hogy ezen a gőzt a tűzszekrény hátsó falához vissza lehet vezetni és eme csősornak a (b) süvegek által létesített csatlakozás útján a legfölső, .a gőzt a füstkamrában fekvő (d) gyűjtőcsőhöz előre vezető csősorba vezethetjük át. Ennek az elrendezésnek az az előnye, hogy a leghidegebb gőzt vezető csövek a legmelegebb gázokkal jönnek érintkezésbe. A csövek a tűzszekrény hátsó falán a {p) nedvesgőzgyüjtő kamarába és a (b) süvegbe vannak behengerelve, mikor a behengerelési helyeket az (r) dugók könnyen hozzáférhetőkké teszik, míg a legfölső csősorok a meleggőzgyüjtő kamarával oldhatóan vannak kapcsolva. Javításoknál, melyek első sorban a két legalsó csősornál válnak szükségessé, ezeket a behengerelési helyeik előtt történő levágásuk után a füstkamara felé eső oldalon páronkint kitolhatjuk, míg a legfölső csöveket a (h) csavarházak megeresztése után a (b) siiveg-ekkel együtt a tűzszekrény felé egyenkint távolíthatjuk el. A két legalsó csősornak a tűzszekrényben fekvő részét a leírt módon, hozzáhegesztés által újíthatjuk meg. A 9 — 10. ábrán látható foganatosítási alaknál az összes túlhevítőcsövek hátsó végei a tűzszekrény hátsó falán alkalmazott (s) nedvesgőzgyüjtő csőbe vannak beliengerelve úgy, hogy a gőz a füstgázokkal egyenáramban megy a füstszekrényben elhelyezett (t) meleggőzgyüjtőbe. A gőz tehát csak egyszer áramlik végig a kazánon. A mellső csővégek a túlhevített gőzgyüjtő kamarával oldhatóan vannak összekötve úgy, hogy az egész túlhevítőt kihúzhatjuk a tűzszekrény felé, vagy pedig a mellső csővégek a (t) kamarába be vannak hengerelve. Minthogy az összes túlhevítőcsöveken közel azonos hőmérsékletű gőz áramlik át, minthogy tehát ezek kiterjedése is közel azonos, ebben az esetben kiegyenlítő berendezések. alkalmazása fölösleges. Egyes csövek kiváltását ennél az elrendezésnél is a már föntebb leírt egyszerű módon lehet végezni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Túlhevítő berendezés tűzszekrényes csöveskazánokhoz, melyeknél a túlhevítőcsövek a tűzszekrény külső hátsó falától a tűzszekrényen és a hosszanti kazán füstcsövein egész a füstkamaráig mennek és a tűzszekrényben tűzálló fal által vannak védve, azáltal jellemezve, hogy ez a (k) fal akként van áttörve, hogy a füstgázok a túlhevítőcsövek mentén kénytelenek áramolni. 2. Az 1. alatt védett túlhevítő berendezésnél az az elrendezés, hogy a tűzálló védőfal a forralócsövek nagyobb részét, foglalja le, mint amennyit a túlhevítőcsövek vesznek igénybe, hogy a füstgázok fokozottabb mértékben jussanak a túlhevítőnek a tűzszekrényben fekvő részéhez, mi mellett a szabályozóberendezés segélyével ezek a csövek is lezárhatók. 3. Az 1. és 2. alatt védett túlhevítő berendezés egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a csőköteg három esősorból áll, melyek akként vannak egymással kapcsolva, hogy az egyik csősor a nedvesgőzt a füstkamarában lévő (c) nedvesgőzgyüjtő kamarából veszi és a tűzszekrény felé vezeti, hol az a (b) süvegek útján a többi csősorral van összekötve úgy, hogy az előzetesen túlhevített gőz két csősoron megy vissza a füstkamarába elhelyezett (d) gőzgyüjtőcsőbe. 4. Az 1—3. (illetve 2.) alatt védett túlhevítőberendezés egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy a túlhevítőcsőköteg három egymás mellett fekvő sorból áll, melyek akként vannak egymással összekötve, hogy a legalsó csősor kapja a tűzszekrény hátulsó falán lévő (p) kamarából a nedvesgőzt és ezt a füstkamara felé vezeti, míg az ebben lévő (v) süvegek vagy kanyarul a-