50673. lajstromszámú szabadalom • Erőkerék

tokból a kerékkel koncentrikus vonalakban és a kerék kerületéhez közel kilépnek. A mellékelt rajz 1. ábrája jelen találmány szerinti erőkereket elölnézetben, a 2. ábra a kereket fölülnézetben, a 3. ábra a kereket oldalnézetben, részben metszetben tünteti föl és annak vízszintes tengelyen való elrendezését mutatja, a 4. ábra a lapát nézetét mutatja sajtolás előtt; az 5. ábra a hajlított lapát metszeteinek egy sorozatát, a 6. ábra az erőkerék kevéssé megváltoztatott foganatosítási alakját mutatja, melynél a lapátok élei beírt kör érintőinek irányában haladnak, mi mellett az ábra fölső részében föltüntetett lapátok már meg vannak hajlítva, míg az alsó lapátok csak egy fémlapnak a lapátok képezése céljából való osztását tüntetik föl, a 7. ábra a 6. ábrában föltüntetett lapátok egyikét oldalnézetben és a 8. ábra ugyanazon lapátot fölülnézetben, a 9. ábra ezen lapát metszeteinek egy sorozatát mutatja, a 10. és 11. ábra a kerék egy más foganatosítási alakját tünteti föl, míg a 12. ábra az ezen foganatosítási alaknál használt lapátok egyikét szemlélteti. Az erőkeréknek az 1—5. ábrán föltüntetett foganatosítási alakjánál a kereket célszerű fémbádogból készíteni és pedig vagy egy darabban, vagy több oly szegmens alakjában, melyek mindegyike egy vagy több lapátot tart. A keréknek több szegmensből való összerakása, különösen nagy átmérőjű kerekeknél, célszerű. A kerék előállításához használt sík fémbádogból először is kellő átmérőjű kört vágunk ki; ezután a bádogot a kerületről a középpont felé irányuló sugárirányú metszete által körcikkekre osztjuk, mi mellett középütt az (1) részt hagyjuk meg, melynek segélyével a szektorok egymással összefüggnek. A körkerület éles szélei minden egyes szektoron lekerekíttetnek és ezután az egyes szektorokat alkalmas sajtoló formák útján úgy hajlítjuk meg, hogy a szektor külső része a feléje áramló közeggel szemben legyen hajlítva. A lapátok sajtolásával egyidejűleg ezek oly alakot nyernek, mely legjobban a 3. és 5. ábrákból tűnik ki. Föltéve, hogy a bádog vízszintes helyzetben van, a baloldali (4) él szabálytalan görbében van fölhajlítva, mely legnagyobb magasságát a szektor külső végén éri el. A szemben levő (2) élt befelé hajlítjuk, amint az az 5. ábra (a) metszetében látható. Az egyes (a-f) metszetek a lapátoknak a 4. ábra (aaff) vonalainak felelnek meg. Ezen metszetekből kitűnik, hogy a lapát a térben el van csavarva és görbe középvonallal bíró merítőkanálszerű fölületet képez ; a lapát középvonala pl. a 8. ábrán látható (E) vonal szerint haladhat, mely vonal a befelé hajlított (5) lapátélben (4. ábra) végződik. Minden egyes lapátban a sugárirányban haladó (7) görbéhez közel a kerék középpontjában kezdődő (7') részek vannak (4. ábra és 5. ábrában d, e, f), melyek közel ugyanazon síkban fekszenek, melyben a kerék középső (1) része. A lapátrészeknek ezen vízszintes részhez képest való különböző hajlásszögei 0 és közel 60° között ingadoznak, mi mellett ezen hajlás a lapát hosszának közepén 45°-nyi. Az erőkeréknek folyam- vagy tengeráramlásokban való alkalmazása esetén a kereket a (9) agyra szögecseljük föl (3. ábra), mely a (3) vízszintes tengelyre van ékelve. Ezen tengely a (10) csapágyakban fekszik, melyek a víztükör alatt elrendezett (13) állványon alkalmas módon tartatnak. Az erő lehető legnagyobb kihasználása céljából a kereket teljesen a vízbe kell sülyesztenünk, mi által a kerék egész munkáló fölületén az áramlásból származó egyenletes víznyomást érünk el. A lapátok hajlott fölületeit érő vízáram a kereket forgatja és a lapátok sajátos kiképzése és a hajlásszögek megválasztása folytán a vízmennyiség legnagyobb részét a 4. ábra (a) és (c) metszésvonalai között fogják föl. Ezáltal a kerék forgásba jön, a víz a (6) kerékből kilép és azt a következő vízmennyiség számára szabaddá teszi. A kerék lapátjaira ható áramló víz a ke-