50660. lajstromszámú szabadalom • Központozó
tokrészből való kiesését pedig egy az (5) szár felső végére melegen felhúzott vagy felesavarolt (7) ütköző gyűrű gátolja. Hogy a (8) mintalemez (9) furatának középpontját a (10) lemezen megjelölhessük, a központozót úgy helyezzük a (9) fúrat fölé, hogy a (2) tok alsó pereme a (8) lemezre fölfeküdjék, az (1) kúp pedig a (9) furatba essék be. Minthogy a (2) tok alsó peremének a (8) lemez síkjára való fölfekvése által az (1) kúp hossztengelyének a síkra merőleges helyzete biztosítva van, a tengelyében a törzsszabadalombeli készülékhez hasonlóan elrendezett (11) központozószerszám alsó hegyes vége a (10) lemezen pontosan a (9) furat középpontját fogja megjelölni, mely célból csak a leírt módon elhelyezett központozószerszám fölső végére kalapácsütést kell mérnünk. Az (1) kúp belső furatában meghagyott (12) váll a (11) szerszámnak kiesését gátolja. Az esetben, ha a mintalemez alsó fölületén, vagy pedig a telt lemez fölső lapján kiugrásokkal van ellátva, vagy pedig a két lemez bármely más okból nem helyezhető egészen egymásra, úgy a rajzolt (11) szex-szám helyett hosszabb szerszámot kell csak az (1) kúpba helyezni és a központozó ép úgy használható, mint egymáson fekvő lemezeknél. Ha a (8) miutalemez aránylag vékony és az átmásolandó lyuk aránylag nagy, úgy a két lemez közé párhuzamos helyzetüknek biztosítására megfelelő vastagságú, egymással egyenlő hasábalakú betétdarabokat helyezünk, oly czélból, hogy az (1) kúp alsó végének a (10) telt lemezhez való időelőtti ütközését meggátolják. (3. ábra.) Az esetben, ha a központozó csak nagyobb furatok középpontjainak átvitelére használtatik, az (1) kúp alsó végét egy, a tengelyre merőleges metszősíkkal lecsonkithatjuk oly magasságban, hogy a metszési kör a legkisebb átviendő furatnál még valamivel kisebb legyen. De kiképezhetjük a központozót olykép is, hogy az illesztőkúp több- egymásba csavarolt és egymást egyetlen kúppá kiegészítő kúpos tárcsából áll. A 8—10. ábrák egy ily (18, 19) kúpos tárcsákkal ellátott illesztőkúpot tüntetnek fel metszetben, oldal- és fölülnészetben, amely tárcsák egymásba, illetve az (1) csonka kúptestbe csavarolhatók. A becsavarolás a (18, 19) részek alsó fölületén alkalmazott (20), hornyolásba dugott csavarhúzó segélyével történik. A 4—7. ábrákon a központozónak oly kiviteli alakja látható, amely különösen szögvasak vagy más alakvasak furatainak, illetve a furatközpontoknak átvitelére alkalmas. Minthogy ugyanis szögvasaknál stb., a furatok a két lemez szögletéhez oly közel vannak, hogy a (2) tok külső szélét a szöglethez nyomva, a (11) szerszám tengelye az átviendő furat középpontján kívül esnék, a központozót keskenyebbre kell készítenünk. E célból a (2) tokot ós az (1) kúpot két célszerűen a (2) tok (4) hengeres nyúlványát egy-egy alkotó mentén érintő, egymással párhuzamos síkkal lemetsszük úgy, hogy az'fi) kúp kétoldalt hiperbolaszerű görbékkel határolt (14, 15) sík résszel bír, míg a tok e síkrészek mentén kétoldalt nyitva van. Hogy azonban az illesztőkúp munkaközben öl ne fordulhasson, a (2) tok nyitott részét az egyik oldalon (a rajzón a kúp (14) síkrésze előtt) egy (16) lemezzel zárjuk le, amelyen a kúp oldalsó sík része letolás közben vezetődik. A (16) lemez (17) csavarokkal van (2) tokszélein rögzítve. A leírt kiviteli alak használata az előbb ismertetett szerkezetével azonos, csak ai*ra kell ügyelnünk, hogy a (16) lemez használat közben a rajzon föltüntetett helyzetben (a (16) lemezzel kifelé) helyeztessék a szögvasra. Az (5) kúp beállított helyzetében az (5) szárrészének nyomódó és a (4) tokrészben ágyazott (6) szárnyascsavar által rögzíthető oly célból, hogy több azonos átmérőjú furat, illetve lyuk átvitele esetén csak egyszeri beállítás váljék szükségessé. A (6) csavar helyett természetszerűleg
