50631. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés önműködő telefonközpontokhoz

- 4 karját megemelő elektromágnes akkor kapcsolódik, mikor az illető alcsoport előtt fölhiVáskereső nem áll. Evvel az elrendezéssel azt biztosítjuk, hogy mindegyik alcsoport elé egy-egy íölhíváskereső áll be, ezenkívül több fölhíváskereső tartalékban van. Ha valamely előfizető fölhívó, az illető előfizetőnek megfelelő alcsoportra beállított fölhíváskeresőnek legfeljebb tíz lépést kell végeznie, hogy a megfelelő vezetéket elérje. A fölhíváskereső elmozdulása által képződő hézagot a föntebb jelzett kontaktusberendezés szünteti meg, mely a mélyebben fekvő alcsoport fölhíváskeresőjét emeli és végül egy föl híváskeresőt a tartalékból kiemelve a legalsó alcsoporthoz kapcsol. íly alcsoportokra beálló fölhíváskeresők esetében találmányunk tárgya különösen előnyös. Ily esetben ugyanis az egyes csoportokban a fölhíváskeresők számának nagyobbnak, még pedig az alcsoportok számával nagyobbnak kell lennie az egyidejűleg lehetséges fölhívások számánál. Közvetlen kapcsolás esetében a fölhíváskeresők számának nagyobbításának megfelelően nagyobbítani kell az első csoportkiválasztók számát is, míg a találmány alkalmazása esetében az első csoportkiválasztók számának nagyobbítása fölösleges, mert itt csakis az épen igénybe vett fölhíváskeresők kapcsolódnak az első kiválasztóval. Fontos továbbá az is, hogy a két kapcsolómű, melyen át az előfizető vezetékek az első csoportkiválasztóval kapcsolódnak, egyidejűleg indulhatnak, miértis a beállításhoz szükséges idő nem hosszabb, mintha a kapcsolat csak egy kapcsolóművön át létesül. : A 2. ábrán látható kapcsolási elrendezésnél a találmány szerint alkalmazott második kapcsolómű ugyancsak «fölhívás k«reső», bizonyos tekintetben «második fölhíváskereső)) módjára van kiképezve, mely ugyanígy dolgozik, mint az «első fölhíváskereső.)) Aa ugyanahhoz az előfizető csoporthoz tartozó első fölhíváskeresők kontaktusaihoz csatlakozó előfizető vezetékek alcsoportra vannak osztva és mindegyik alcsoportra előkészítő lépések útján önműködően egyegy fölhíváskereső áll be. A csatolt rajzon a két (AS1, AS2) «első fölhíváskereső» egy és ugyanahhoz (előnyösen 100 előfizetőből álló) előfizető csoporthoz tartozik, az (AS1) fölhíváskereső a legfelső, az (AS2) fölhiváskereső a következő alsóbb alcsoporthoz tartozik. Az első folhíváskeresőhöz menő előfizetővezetékek ismét csoportokra vannak osztva, egy és ugyanannak az előfizető vezeték csoportnak (11, 12, 13, 14) vezetékei az (ASi, ASn) «második» íölhíváskereső fix kontaktusaihoz vezetnek, melyek az első felhíváskeresők hozzávezetéseinek kölönböző csoportjaihoz tartoznak. Minthogy valamely előfizetővezeték csoport első fölhíváskeresőinek száma rendszerint nagyobb szokott lenni, mint ezek hozzávezetéseinek száma, egy és ugyanannak az előfizetővezeték csoport első fölhíváskeresőinek hozzávezetéseit a második fölhívó kontaktus csoportjaihoz szintén alcsoportokban kapcsoljuk. A második fölhíváskeresők (15, 16,17, 18) stb. hozzávezetései egy-egy első .csoportkiválasztóhoz vezetnek. A «második» fölhíváskeresők, mint az első fölhíváskeresők előkészítő lépésekkel önműködően akként állanak be, hogy mindegyik kontaktusainak egy-egy alcsoportján álljon. A rajzon ábrázolt (ASi, ASn) második fölhíváskeresők az első fölhíváskeresők hozzávezetéseinek különböző csoportjaihoz tartoznak és föltételeztük, hogy mindegyik a legfölső alcsoportra állott be. A (T2 és T14) előfizetőállomások (a2, b2 és al4, bl4) vezetékeik útján az eJső előfizetőcsoport különböző alcsoportjaiba tartoznak. Ha a (T2) előfizető fölhívás céljából e hallgatót leakasztja, az (a2, b2) vezetékágak az előfizető mikrofonján át záródnak és az (AR2) vezetékrelaist a közös (G) telep gerjeszti. A (T2) állomás kontaktusait tartalmazó alcsoport (pl) visqgiló kontaktusára a fölhívórelais gerjedéséöél a nagy olmos ellenállású (w) elárekapcsolt ellenállással párhuzamosan a (wl) ellenállás kapcsolódik, minek következtében