50567. lajstromszámú szabadalom • Önműködő tengerit négyzetbe ültető gép sodronyhasználat nélkül és egyenesbe járó magadagolóval

— 3 emelő (6ia) karjában kiképezett (63) vezetékben is elmozoghat. A (61) emelőn alkalmazott (64) vezetékben (65) rúgó hatása alatt kis (66) akaszték iparkodik a szegmens fogazatába bekapcsolódni, mimellett az akasztékot annak (67) nyeléhez csuklósan csatlakozó kis (68) vonórúd és ezzel csuklósan összekötött, a (61) emelőn forgathatóan megerősített kis (69) kétkarú emelő segélyével a (69a) kar lenyomása által kapcsoljuk ki. A hüvellyel alul (70, 71) csuklós karok segélyével (72) kerék van összekötve, melyen a gép mellső része nyugszik. A (72) kerék talpa előnyösen homorúan van kiképezve. A (61a) emelőkar vége az (52, 53) keretek közé nyúlik biztosabb vezetés végett. Ha az emelőt a rajzon föltüntetett középhelyzetből a pontozott vonallal jelzett fölső helyzetbe hozzuk, úgy a hüvelyt mintegy meghosszabbítjuk és a váz szilárd lévén, az egész mellső rész a hátsó kerék tengely, mint forgástengely körül emeltetik. Ekkor a vetőcsoroszlyák is ki vannak a talajból emelve és a kocsi szállítható. Ha viszont az emelőt a pontvonalozva föltüntetett alsó helyzetbe hozzuk, a kocsi mellső része a hátsó tengely körül lefelé sülyed és így a csoroszlyák is. a földbe mélyednek. A leírt tengeriültetőgép működése igen egyszerű. Szállításnál a (61) emelő és a kocsi mellső része a vetőosoroszlyákkal együtt föl van emelve és a (22) láncdob ki van iktatva. Ha a géppel ültetni akarunk, úgy a vetőcsoroszlyákat a (61) emelő kellő beállításával a kívánt mélységre sülyesztjük, a (19, 22) láncdobokat a (35) emelő elforgatásával beiktatjuk, mikor is a kocsi hajtásánál az (5) kerék forgásba jut és annak (8) peckei a (9, 12, 13) emelőáttétel útján a (14) közlő tengelyt és így a (15) emelők és (16) kilincsek útján a (73, 73a) magelosztók (74) kilincstárcsáit a kellő helyen el-elforgatják és a rajzon nem látható magkidobó a tengeriszemeket a (75) magszóró lyukon és a (39, 40) vetőcsoroszlyákon át a földbe ülteti. Ez a tengeriültetőgép bármiféle, rendszerű magelosztó és adagoló készülékkel, így az 5—7. ábrákon föltüntetett egyenesben járó adagolóval isi fölszerelhető. A (76) alaplapon (77, 78) vezetéklécek között a (79) magfogó tolattyú mozgatható ide-oda, mely a (81) magfogó lyukkal van ellátva. A (77) vezetékléc belső oldala recézve van, a tolattyúnak a recézéssel szemközti oldalába pedig kis, rúgóhatás alatt álló (80) pecek van mélyesztve (7. ábra), úgy, hogy a tolattyú ide-oda mozgásánál harántirányú lökéseket kap és így a szemet biztosabban befogja a benne kiképezett (81) magfogó lyukba. A vezetéklécek (82) födőlap segélyével vannak leerősítve és erre a kis (83) tok van szerelve, melynek mellső (83a) rekesze a (84) rúgó hatása alatt álló, a fölösleges szemeknek a lyukból való lesöprésére szolgáló (85) magsöprőt, hátsó (83b) rekesze pedig a kis (86, 87) harántfalak által (5. ábra) megtartott, (88) rúgó hatása alatt álló (89) magkinyomót fogadja magába. A (76) alaplap a (89) magkinyomó alatt (75) magszóró lyukkal van ellátva. A (79) tolattyú külső vége a (14) közlő tengelyre erősített (15) emelő végével csuklósan van összekötve és ide-oda mozgása közben a szemeket a (75) magszóró lyuk fölé hozza, mikor is azok a vetőcsoroszlyán át leesnek. A tolattyú a tengeriszem nagyságának megfelelőlieg kicserélhető. A leírt magadagoló az 1—4. ábrár ban. föltüntetett kerek magadagoló helyett alkalmazható és egyszerűsége folytán beszerzése és kezelése is jóval olcsóbb, és hajtása könnyebb lévén, erőmegtakarítást is érünk el vele. Hogy a láncdob a beiktatásnál lehetőleg közvetlenül fogjon, (90) láncfeszítő dob van alkalmazva, mely a kocsiváz (47) hossztartójára szerelt (91) tartóban van ágyazva. További alkatrészek, melyek szerepe a rajzból magából érthető: (93) a kocsis ülése, (94, 95) a kocsiülést tartó rudak;