50502. lajstromszámú szabadalom • Berendezések képeknek távolba való telegrafikus átvitelére

7 — vonal az állandóan folyó vonaláramot, az e fölé rajzolt vastagabb vonal pedig a vonala áramra szuperponálódó impulzusokat jelzi. Ha a kép féltónusokat is tartalmaz és ennek folytán nem csupán vezető és szigetelő, hanem különböző vezetőképességgel bíró részeket tartalmaz, úgy a 9. ábrában érzékített eset áll be. Itt pl. az (5) képlemez különböző helyeinek különböző vezetőképességét egy hullámos görbe jelzi és ennek megfelelően hullámos áramimpulzusok fognak az állandó vonaláramra szuperponálódni, amint ezt az ábra jobboldalára rajzolt (E) áramdiagramm mutatja. A találmány tárgyának az ismert elrendezésekkel szemben a következők az előnyei: Az eddig ismert hasonló készülékeknél a synchronizmus a Baudot-féle távírók elvén alapszik. A két henger sebessége olyként szabályoztatik, hogy a fölvevő valamivel gyorsabban, kb. 1%-kal gyorsabban forog, mint a föladó. Minden fordulatnál a fölvevő rövid időre megakasztatik, ezután pedig mindkét henger pontosan ugyanazon ponttól indul meg ismét. Ezáltal megakadályozzuk, a két készülék közötti csekély sebességeltérések halmozódását. Ezen durva synchronizmus képek átvitelére ugyan elegendő, azonban műszaki rajzoknak, ill. betűkkel és számokkal ellátott rajzoknak átvitelére nem felel meg. A találmány szerint azonban nem csupán a synchronizmust, hanem az isosynehronizmust biztosítjuk, amennyiben a föladó és fölvevő csúcsok, nem csupán minden fordulatot kezdenek meg egyidejűleg, hanem a csúcsok haladási sebessége a megfelelő képeken szabályosan egyenlő, mivel a két henger minden fordulat alatt tökéletes synchronizmusban mozog. Ezáltal lehetővé válik betű- és számjelzésekkel ellátott műszaki rajzoknak és geométriai rajzoknak pontos átvitele és így egyéb képeknek is jóval élesebb átvitele. Az eddig ismert elrendezéseknél a bütyköknek, emelőknek és egyéb részeknek tehetetlensége lehetetlenné tette, hogy az adóhenger körülforgásának egy századrésznyi ideje alatt a synchronizmust pontosan szabályozni lehessen, míg a találmány szerint a föladóhenger körülforgási idejének aránylag nagy törtrészét használhatjuk föl a synchronizmus beszabályozására; ha pl. az adó- és fölvevő henger átmérői 2:1 arányban állanak, úgy a synchronizmus előidézésére az adó körülforgási idejének fele is fölhasználható. Azáltal, hogy a találmány tárgyánál a vonaláram állandóan folyik és a föladóhenger minden fordulatánál csak egyszer szakíttatik meg, a synchronizmust minden fordulatnál biztosítjuk, még akkor is, ha a fölvevőhenger kerületi sebessége túlságosan nagy. A képek ez esetben egyszerűen magassági irányban torzíttatnak el, szélességi irányban azonban nem. Ha az ismert elrendezéséknél a hengerek kerületi sebessége közötti eltérés a synchronizmus szabályozására megengedett, 1—2°/o-nál nagyobb, a synchronizmus helyreállítására szolgáló részek nem találkozhatnak, s ezáltal olvashatatlan vagy fölismerhetetlen reprodukciót kapunk. Ezen sebességi eltérések azonban a gyakorlatban gyakran fölmerülhetnek, miáltal a készülék gyakorlatilag használhatatlanná válik. A találmány tárgyát képező berendezésnél továbbá a föladó- és fölvevőhengerek a meginduláskor tetszőleges viszonylagos állásban lehetnek, mivel a synchronizmus az egész körülforgás tartama alatt biztosítva van. A dolgozás alatt való esetleges megállításnál a két készüléknek synchron megindulása ugyancsak az első fordulattól kezdve történik, bármilyen volt is a két henger viszonylagos állása a megakasztás pillanatában. Az ismert berendezések ezen két előnnyel nem bírnak. Az ismert készüléknél a föladóhenger sebességét a synchronizmus biztosítására szolj gáló szabályozószervek tehetetlensége nagyon megszorítja, ami az eljárásnak gyakorlati használhatóságát, pl. hírlapok számára kizárja, míg ellenben a találmány tárgya sokkal nagyobb gyorsaságot enged meg, ill. ugyanazon idő alatt sokkal több