50453. lajstromszámú szabadalom • Fémszálas izzólámpa rugalmasan ágyazott száltartó állvánnyal

dezett karjai rugalmas anyagból, pl. fémsodronyokból vagy fémlamellákból állanak. A 9. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a belső (c) csuklórésznek körszegmensalakúan meggörbített karjai oly erősen vannak méretezve, hogy azok csak a száltartó állványnak, az összeszerelés céljából, a rúdra való rátolását teszik lehetővé, de a lámpára ható rázkodtatások alkalmával nem engednek észrevehető mértékben utána. A gömbcsuklós kapcsolat ezen belső részének rugalmas kiképzése mellett a (b) középrudat akár mereven (6. ábra), akár rugalmasan (7. és 8. ábra) képezhetjük ki. Az utóbbi esetben a középrudat célszerűen a csuklós kapcsolat szegmensalakú karjainak meghosszabbításai gyanánt foganatosítjuk. A 8. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a tulipánszerűen elrendezett (c) rúgócsoportnak karjai a száltartó állvány belsejében fölfelé nyúló- egyenesvonalú rövid (c") nyúlványokkal bírnak, melyek a kilengést határoló elemek gyanánt hatnak. Az imént leírt foganatosítási alakok mindegyikénél a száltartó állványnak alsó része és az (a) lámpaalzat között rugalmas kapcsolat van létesítve, a külön (e) rugók segélyével, melyek egyúttal az áramnak az izzó szálakhoz való hozzáveiz<etéáére is szolgálnak. A szerkezet hatása változatlanul megmarad, ha más, célszerű alakkal bíró rugókat és pedig két vagy több elemből álló csoportokban rendezünk el a száltartó állványnak a lámpaalzattal, ill. a középrúdnak az alzathoz közel fekvő részével való összekapcsolására; az utóbbi esetben elegendő, ha az -áramot bevezető elemek flexibilisek. A gömbcsuklós kapcsolat helyének megválasztása irányában végzett összehasonlító kísérletek azt mutatták, hogy a legkedvezőbb az az elrendezés, melynél ezen kapcsolat a száltartö állvány súlypontjában vagy ezen ponthoz egészen közel fekszik. A csőalakú tartó állványt a kidomborodó rész helyett szűkített résszel is láthatjuk el. Ebben az esetben a csuklós kapcsolat belső részét alkotó sodronyokat a szűkített részhez való illeszkedés céljából homorúan görbítjük meg. A száltartó állványt a tetszetőség kedvéért nem átlátszó üvegből, hanem tejüvegből készítjük. Hasonlóan hatnak azon foganatosítási alakok is, melyeknél a lámpaalzatból kinyúló, tengelyirányban elrendezett rúd maga is rugalmas anyagból, pl. megfelelően méretezett fémsodronyból van készítve. Ezen foganatosítási alakoknál a rúdnak rugalmassága szintén meggátolja, hogy erős lökések közvetlenül vitessenek át a rudat központosán körülvevő száltartó állványra, ill. az erre fölerősített izzó szálakra. A középrúd itt az azt körülvevő tartó állványnak oly vezetékéül szolgál, mely egyúttal a rúd és az állvány között csekély hajlást is megenged. A 10. ábrában oly foganatosítási alak van föltüntetve, melynél a középrúd a (c) korongnak központi furatán van átvezetve, míg a korong a tartóállványnak csőalakú (d) részével van megfelelő módon összekötve. A 11., 12. és 13. ábrákban föltüntetett megoldásoknál a rúdnak központi vezetése azáltal van létesítve, hogy az állványnak csőalakú része a szálat körülvevő szűkítéssel bír. Ezen szűkítést akár a csőnek majdnem közepében (11. ábra), akár annak végén (12. és 13. ábra) képezhetjük ki. A rugalmas rúdnak a lámpa rázkódtatása! folytán beálló lengései a tartóállványra átvitetnek, ott azonban az említett, külön elrendezett (e) rugók hatása folytán megfelelően tompíttatnak, melyek a tartóállványt a lámpaalzattal, ill. a központos rúdnak az alzat közelében lévő részével kötik össze. A 10. ábrában föltüntetett megoldásnál ezen rugók a megfelelő fémből, pl. vörös rézből, nikkelből készült, egyúttal az áramot bevezető spirális (e) rugók gyanánt vannak foganatosítva. A 11. ábra oly foganatosítást láttat, melynél a (d) tartóállvány a három elem-