50358. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrző pénztár
— 12 — (145) szektor fogazása a (144) kerék fogaiba kapaszkodik és ezen kereket ¡addig forgatja el, míg a 28. ábrán föltüntetett helyzetbe ismét visszatér, mire szabadon tovább forog, anélkül, hogy a (144) kereket tovább is érintené. A zérus helyzetben való rögzítést a (147) záró kampócsoport segélyével létesítjük; a záró kampók egymással össze vannak kötve és a (148) segédtengely körül lengenek, mely a (141) tengellyel párhuzamos. A kampócsoporttal a (140) kar van összekötve, melynek szabad vége a (150) vezetékkorongra támaszkodik, mely kellően alakítva, a jobb hajtó dobon van elrendezve. A (151)csavarrugó a (140) kart ezen koronghoz szorítja. A (150) korong elhelyezése a fogazott (145) szektorhoz képest olyan, hogy az egész idő alatt, mely alatt a fogazott szektor a (144) kerékbe kapaszkodik, a (147) kampók a 28. ábrán látható helyzetben vannak és így, ha a kerék bármely pillanatban a nyugalmi helyzetbe jut, a (152) pecek, mely a kerék egyik oldaláról kinyúlik, a (147) kampóhoz ütődik és bármilyen további elforgást megakadályoz, míg a szektor teljesen szabadon előremozog. Minden egyes kerék, miután a följegyzendő számjegynek megfelelő szöggel elforgott, a minden egyes kerék számára való hat független záró kampó által megakasztatik; ezen záró kampók a (148) segédtengely körül szintén lengően vannak elrendezve. Ezen kampók mindegyike áll egy, a (148) tengely körül forgatható szögemelőből, melynek (153) karja a (154) ütközőn csúszik, mely a megfelelő hajtó dob külső oldalán van elrendezve. Ezen ütköző helyzete akkép van szabályozva, hogy abban a pillanatban, amelyben a (103) kerék előreforogni megszűnik, a (153) kar a 29. ábrán látható helyzetbe emeltetik, míg a másik rövidebb (155) kar a (103) keréknek két egymásra következő foga közé nyúl és annak további előreforgását megakadályozza, A kerekek abban a pillanatban lesznek szabaddá, amelyben a karmantyúkat zérusra kell visszahozni. A (143) láncoknak (22. és 25. ábrák) mozgása az átvett összegek (104) jelző szerkezeteire a (156) fogaskerék segélyével vitetik át, mely egy ugyancsak tíz foggal biró (157) kerékkel van összekötve; ezen kerék a (104) dobbal együtt forgó (158) kettős kerékbe kapaszkodik. Mialatt a gép nyugalmi helyzetben van, a jelző szerkezetek dobjainak azt a helyzetet kell megtartaniok, melyet elfoglaltak, anélkül, hogy új följegyzésig tovább mozognának. Ecélból a gép jobb oldalfalán a (150) vezetékkorong (28. ábra) van elrendezve, mely a (62) forgattyúnak minden második fordulatánál egy körülforgást végez és messze kiálló (159) foggal van ellátva; a nyugalmi helyzetben (30. ábra) lévő foghoz egy, a (161) tengely körül lengő karnak (160) foga támaszkodik, mely karral együtt ugyancsak a (161) tengely körül lengően elrendezett további hat (162) kar mozog, melyeknek végei a (104) dobokkal összekötött (158) kerekek fogai közé nyúlnak. Ha a (162) forgattyút forgatni kezdjük, a (159) fog a (160 i fog alól elugrik és a (162) kar vége a (163) csavarrúgó behatása alatt a (158) keréktől eltávolodik, miközben a megfelelő dob szabadon elforoghat. A (104) dob forgása közben a (6, 7) nyílásokat, melyeken át a dobokra följegyzett számjegyek láthatók, elfödjük. E célból ai (164) födő lemezek vannak alkalmazva, melyek két hosszúkás lemezből állanak; ezen födő lemezek a nyílásokkal megegyező szélességűek és a lengő (165) kereteken vannak elrendezve. A keret lengetését következő módon eszközöljük: a (165) kerethez a (166) kar van erősítve, mely kinyúló (167) pecekkel van ellátva; a (167) pecek a (169) csavarrúgó behatása alatt álló szögemelőnek hosszú (168) karjához ütődik, míg ezen emelő rövid karja a (170) fogak egyikével a (171) koronghoz támaszkodik, mely kerületén vájattal van ellátva és a (62) forgattyú minden második körülforgása után egy egész fordulatot végez. Nyugalmi helyzetben a különböző részek NYi
