50349. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélnak közvetlenül az ércekből való előállítására

kozzuk. Az említett módon vízzel kevert, redukáló anyagként ható szénhydráton kívül némely ecetben a földolgozandó ércet még az utóbbi súlyának o (vagy kevesebb) egész (5 (vagy több) százalékával egyenlő mennyiségű, finom porított mangándioxyddal is jól összekeverjük . A mangándioxydnak pontos mennyisége az érc minőségétől és a kívánt eredménytől függ. A mangándyoxid helyett aznnos mennyiségű, finoman megőrölt oly mangánércetnis alkalmazhatunk, mely a kellő arányban tartalmaz mangándioxydot.

Majdnem minden esetben célszerű az ércadaghoz finoman megőrölt ineszet, agyagföldet, kovasavat (vagy más megfelelő ömlesztő anyagot) adagolni, ha maga a nyers érc nem tartalmaz ily anyagokat. Ezeket oly mennyiségben alkalmazzuk, hogy a hevitési és redukálási folyamat közben folyós salak képződjék, melyet vagy savas vagy basikus hatásúvá teszünk aszerint, amint ! az a földolgozandó ércnek jobban megfelel.

Abban az esetben, melyben meghatározott százalékos mennyiségű kötött szenet tartalmazó acél állítandó elő, az ércadaghoz még a hevítés előtt karburáló anyagot pld. megfelelő mennyiségű, finoman megőrölt grafitot vagy a karburáló szénnek más, megfelelő nemét pld. tiszta minőségű kokszport kell adagolni és a vasérccel vagy vasércek keverékével még a szénhydrát és víz hozzáadagolása előtt gondosan összekeverni.

A grafitnak vagy az említett célra használt más karburáló szénnek mennyisége a földolgozandó vasérc változó minősége és tulajdonságai szerint változni fog ugyan, de mint általános adat fölemlíthető, hogy ha az ércadaghoz 2% grafitot adunk, akkor nagy széntartalmú, kbl. 0'87°/0 kötött szenet tartalmazó acélt kapunk, ha pedig a hozzáadagolt grafit mennyisége 4%, akkor a nyert acéltermék kétszer annyi illetve kbl. l'95°/o kötött szenet fog tartalmazni. Ha a karburálás céljaira kokszot használunk, akkor valamivel nagyobb mennyiség sziiksé- j ges, mint grafit használata esetén. Ezen I

egyszerű eljárással bármily kívánt százalékos mennyiségű vegyileg kötött szenet vezethetünk az acélba az ennek előállítására szolgáló érc redukálása alkalmával és az ekként nyert acél kötetlen grafitos szenet egyáltalában nem fog tartalmazni.

A részletezett módon előkészített ércadagot már most megfelelő (lefödött vagy nyitott) tartályba vagy tégelybe helyezzük és bármily megfelelő módon pld. egy, megfelelően szerkesztett kemencében oly hevítésnek vetjük alá, hogy az acélnak olvadási hőmérsékletével egyenlő vagy valamivel magasabb hőmérséklet keletkezzék és tartassák fönn, az előkészített ércadagot egy Siemens-rendszerű, gázzal fűtött, nyitott tűzhelyű regenerátorkemence tűzterébe is adagolhatjuk. Ebben az esetben a kemence tűzhelyét megfelelő, célszerűen széntartalmú, tűzálló bélléssel látjuk el.

Ha már most az anyagot az adag nagyságához mérten 2—5 óra hosszat vagy ennél hosszabb ideig 1400—1650° C. vagy ennél magasabb hőmérsékletű hevítésnek vetjük alá, akkor termék gyanánt az alkalmazott karburáló anyag mennyisége és neme szerint vagy a szenet csekély százalékos mennyiségben tartalmazó, lágy acélt, vagy pedig nagy széntartalmu, a legjobb tégelyacéllal azonos, igen tiszta, homogéntulajdonságú kiváló minőségű acélt kapunk, melynek kötött szén tartalma teljesen a kezelőtől függ.

Ha különböző fémeket tartalmazó acélötvözeteket akarunk előállítani, akkor a kívánt fémeket tartalmazó érceknek megfelelő keverékét, a kívánt arányban, együttesen az említett ércadaghoz adagoljuk: a kívánt acélötvözetet azután a legtöbb esetben az említett egyetlen művelettel kapjuk.

A redukáló szénhydrát hatását némely esetben célszerű fokozni azáltal, hogy az ércadaghoz, csekély százalékos mennyiségben, finoman megőrölt szenet, pld. kokszot vagy faszenet adagolunk és azt az érccel bensőleg vagy csak fölületesen keverjük össze. Ha a szénpor az érccel nem keverendő bensőleg, akkor azt víznek és egy szénhydrátnak hozzáadagolásáva! képié-