50306. lajstromszámú szabadalom • Eljárás időfény és világítókeverékek előállítására
által, mimellett a fény természetesen az illető fémeknek, pl. a stroneiumnak vagy kálciumnak megfelelő színezést kap. À fölöslegben jelen lévő aktív fémnek reakciója és ezen részletreakciónak ismétlődése a redukált fém elégése folytán újra keletkezett oxidokkal egyébként gyakorlatilag fölhasználható módon nemcsak a ritka földek oxidjainál fordul elő, hanem minden olyan fémvegyületeknél föllép, melyeknél magas hőmérsékletnél a fémnek könnyű újra elégése megy végbe és amelyeknél a fémnek alacsonyabb gyúladási hőmérséklete van, mint a magnéziumnak, ill, az ezt helyettesítő fémeknek. A végből, hogy különösen egyenletes elégést létesítsünk, az oxigénátvitel közvetítője gyanánt előnyösen vanadinvegyületeket adhatunk csekély százalékmennyiségben a keverékhez. Az irodalomból ismeretesek olyan keverékek, melyeknél a magnézium vagy aluminium szintén számított fölöslegben van alkalmazva. így a 357478. számú francia szabadalom szerint szilfátokkal való keverékben és oxidok jelenlétében is alkalmaztak már kb. kétszeres equivalens menynyiségeket. Ezen keverékekhez az oxidokat kizárólag azon célból adták, hogy a szabadalom szerint szulfátokkal való kevillanófényt időfénnyé alakítsák át. Ezen aránylag csekély fölöslegű magnéziummal biró keverékek, dacára az oxidok hozzáadásának, valamivel kisebb gyorsasággal ugyan, mégis még mindig úgy égnek el, mint valamely villanófénykeverék ésavégből, hogy az égési időtartamot lassan égő világítókeverék égési időtartamáig meghosszabbítsuk, tetemesen nagyobb magnéziumfölösleg hozzáadása volna szükséges, ami azonban eldurranó só, pl. szulfát jelenlétében szintén nem vezetne ¡célhoz. Ha pedig másrészt oxidok hozzáadása útján a fönti szabadalom értelmében az elégésnek hasonló lassítását kívánjuk elérni, akkor az oxidoknak olyan nagy mennyiségét kellene alkalmazni, melyek a reakcióban nem vehetnének többé részt, hanem kizárólag mint ballaszt az elégésnek csak mechanikai késleltetését okoznák, úgy, hogy ezáltal a hőmérsékletnek és a fényhatásnak tetemes csökkenése keletkeznék. Ilyen keverékkel semmiesetre sem lehet olyan csendesen, lassan és fényesen égő világítókeveréket készíteni, mint a jelen találmány tárgyát tevő eljárással. Az előnyös különbség a jelen eljárás és a fönti szabadalom tárgyát tevő eljárás közölt tehát azon alapszik, hogy nagy fölöslegű magnéziumnak oxidokkal, ill. redukálható sókkal való, magában véve lassan égő keveréke a hőmérsékletnek és fényhatásnak emelkedését okozza, míg a villanófénykeverék elégésének oxidok hozzáadása által való lassítása a fényhatás csökkenésével van összekötve. Egyedül oxidoknak magnéziummal való keverékei, melyek tehát bázis gyanánt nem tartalmaznak villanófénykeveréket és ennek folytán különösen csendes égés által tűnnek ki, a jelen célra eddigelé még egyátalán nem alkalmaztattak. Maguknak az oxidoknak egyedül a kétszeres equivalens fémmel való keveréke még aránylag szintén gyorsan ég el. Ellenben a fényhatásnak tetemes meghosszabbítása lép föl a legalább háromszoros equivalenst tartalmazó keverékeknél és az alkatrészek minősége szerint kb. 10 equivalensnél van az optimum. SzA B A DALJII i GÉNYliK. 1. Eljárás lassan égő időfénykeverékek vagy világítókeverékek előállítására, jellemezve azáltal, hogy a ritkaföldek fémeinek oxidjait, illetve azoknak redukálható sóit legalább háromszoros equivalens magnéziummal, melynek helyébe esetleg más fémek, mint alumínium, kálcium, bárium, stroncium léphetnek, keverjük. 2. Az 1. igény szerinti eljárás egy foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a nemesföldeket, illetve ezeknek redukálható sóit egészen vagy részben az alkáliföldeknek vagy földeknek megfelelő vegvületeivel vagy pedig redu-