50306. lajstromszámú szabadalom • Eljárás időfény és világítókeverékek előállítására

által, mimellett a fény természetesen az illető fémeknek, pl. a stroneiumnak vagy kálciumnak megfelelő színezést kap. À fö­löslegben jelen lévő aktív fémnek reak­ciója és ezen részletreakciónak ismétlő­dése a redukált fém elégése folytán újra keletkezett oxidokkal egyébként gyakor­latilag fölhasználható módon nemcsak a ritka földek oxidjainál fordul elő, hanem minden olyan fémvegyületeknél föllép, melyeknél magas hőmérsékletnél a fémnek könnyű újra elégése megy végbe és ame­lyeknél a fémnek alacsonyabb gyúladási hőmérséklete van, mint a magnéziumnak, ill, az ezt helyettesítő fémeknek. A végből, hogy különösen egyenletes el­égést létesítsünk, az oxigénátvitel közve­títője gyanánt előnyösen vanadinvegyüle­­teket adhatunk csekély százalékmennyiség­ben a keverékhez. Az irodalomból ismeretesek olyan keve­rékek, melyeknél a magnézium vagy alu­minium szintén számított fölöslegben van alkalmazva. így a 357478. számú francia szabadalom szerint szilfátokkal való ke­verékben és oxidok jelenlétében is alkal­maztak már kb. kétszeres equivalens meny­­nyiségeket. Ezen keverékekhez az oxido­­kat kizárólag azon célból adták, hogy a szabadalom szerint szulfátokkal való ke­­villanófényt időfénnyé alakítsák át. Ezen aránylag csekély fölöslegű magnéziummal biró keverékek, dacára az oxidok hozzá­adásának, valamivel kisebb gyorsasággal ugyan, mégis még mindig úgy égnek el, mint valamely villanófénykeverék ésavég­­ből, hogy az égési időtartamot lassan égő világítókeverék égési időtartamáig meg­hosszabbítsuk, tetemesen nagyobb magné­ziumfölösleg hozzáadása volna szükséges, ami azonban eldurranó só, pl. szulfát je­lenlétében szintén nem vezetne ¡célhoz. Ha pedig másrészt oxidok hozzáadása útján a fönti szabadalom értelmében az elégésnek hasonló lassítását kívánjuk elérni, akkor az oxidoknak olyan nagy mennyiségét kel­lene alkalmazni, melyek a reakcióban nem vehetnének többé részt, hanem kizárólag mint ballaszt az elégésnek csak mechanikai késleltetését okoznák, úgy, hogy ezáltal a hőmérsékletnek és a fényhatásnak tete­mes csökkenése keletkeznék. Ilyen keverékkel semmiesetre sem lehet olyan csendesen, lassan és fényesen égő világítókeveréket készíteni, mint a jelen találmány tárgyát tevő eljárással. Az előnyös különbség a jelen eljárás és a fönti szabadalom tárgyát tevő eljárás közölt tehát azon alapszik, hogy nagy fö­löslegű magnéziumnak oxidokkal, ill. redu­kálható sókkal való, magában véve lassan égő keveréke a hőmérsékletnek és fény­hatásnak emelkedését okozza, míg a vil­lanófénykeverék elégésének oxidok hozzá­adása által való lassítása a fényhatás csök­kenésével van összekötve. Egyedül oxidoknak magnéziummal való keverékei, melyek tehát bázis gyanánt nem tartalmaznak villanófénykeveréket és en­nek folytán különösen csendes égés által tűnnek ki, a jelen célra eddigelé még egy­­átalán nem alkalmaztattak. Maguknak az oxidoknak egyedül a két­szeres equivalens fémmel való keveréke még aránylag szintén gyorsan ég el. Ellen­ben a fényhatásnak tetemes meghosszab­bítása lép föl a legalább háromszoros equi­­valenst tartalmazó keverékeknél és az al­katrészek minősége szerint kb. 10 equiva­­lensnél van az optimum. SzA B A DALJII i GÉNYliK. 1. Eljárás lassan égő időfénykeverékek vagy világítókeverékek előállítására, jellemezve azáltal, hogy a ritkaföldek fémeinek oxidjait, illetve azoknak re­dukálható sóit legalább háromszoros equivalens magnéziummal, melynek he­lyébe esetleg más fémek, mint alumí­nium, kálcium, bárium, stroncium lép­hetnek, keverjük. 2. Az 1. igény szerinti eljárás egy foga­­natosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a nemesföldeket, illetve ezeknek redu­kálható sóit egészen vagy részben az alkáliföldeknek vagy földeknek meg­felelő vegvületeivel vagy pedig redu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom