50250. lajstromszámú szabadalom • Golyós csapágy

körös ívelésűek és az ívsugarak elméletileg egyenlő a golyósugárral, középpontja pedig a megfelelő golyóközéppontot födi; gyakorlatilag természetesen az ív sugara akkora, hogy a golyók a golyójáratba pontosan üljenek, de abban gördülhessenek. Ezen elrendezés folytán a golyók nem csak radiális, hanem a csapágy tengelyének irányában föllépő nyomásokat is föl tudnak venni, s ennek következtében természetesen közbeeső irányú terheléseket is. Hogy a belső tokrész (a, al) golyójáratai jól működjenek .össze a golyókbal és a külső tokrész golyójárataival a terhelések elosztásakor, külső faluk oly ívelésű, melynek sugara egyenlő a golyósugárral, középpontja azonban a golyó középpontjától egy kissé kifelé van helyezve. Az (a, al) golyójáratok ezen (G, Gl) falai közelítőleg a golyók vízszintes átmérőjének szintjében végződnek. A 3. ábrából különösen kitűnik, hogy a két golyójárat íveinek (h, hl) központjai a megfelelő (z, z) golyóközpontoktól egy kissé kifelé esnek úgy, hogy a golyójárat oldala és a golyók között egy kis rés marad szabadon, mely axiális terheléskor a golyóknak kismértékű axiális eltolódását is megengedi, s ezáltal megakadályozza ily terhelésnél a járatok kikopását vagy fölhevülését, ami az eddigi ily csapágyaknál gyakori volt. Tisztán radiális terhelés esetén a legnagyobb nyomás a terhelés irányában (x, x) fejtetvén ki, a golyók nem csak egy pontban, hanem nagyobb fölületen fognak a golyójárattal érintkezni, az (x) pontok kivételével azonban a járat és a golyók közti érintkezési helyen föllépő nyomás igen csekély lesz úgy, hogy a kikopás veszélye ki van zárva. Ezen föltételek mellett a golyóknak a belső tokrész golyójárataival való érintkezése lényegileg csak egy pont lesz, mert a golyójáratok és a golyók közti rés meggátolja a nagyobb fölületen való érintkezést, megengedi azonban, hogy a golyók a legkisebb ellenállást kifejtő helyzetet foglalhassák el, s ennek megfelelően tiszta gördülő mozgást végezzenek. Axiális terhelések esetén a járatok oldalfalai szolgálnak a terhelés fölvételére. Ha pl. a külső tokrészre a 3. ábra nyila irányában hat a terhelés, akkor azt a külső tokrész golyójáratának (D) fala, a (Cl) golyók és a belső tokrész (Gl) fala fogják föl, mimellett a golyójáratok falai a golyók vízszintes átmérőjének magasságában végződvén, a tisztán axiális nyomást is föl tudják fogni. Közbeeső irányú terhelés esetén az említett részek a nyomást más és más helyzetű érintkezési pontokon fogják fölfogni. Az (a, al) golyójáratok nem bírnak belső ívvel, és ezáltal nem akadályozzák a golyókat a (G, Gl) falaktól való eltávolodásban úgy, hogy ennek folytán az axiális terheléssel szembenlévő golyósor ugyan e terhelést a fönti leírt módon fogja föl, a másik golyósor ellenben nem vesz részt az axiális nyomás fölfogásában, hanem minden körülmény között úgy helyezkedik, hogy tökéletesen foghatja föl az egyidejűleg kifejtett radiális terhelést. A golyóknak a tokba való könnyű elhelyezése céljából az egyik tokrészt, az 1., 2. és 3. ábrák esetén célszerűen a belsőt, két hosszirányban elválasztható részből képezzük, melyeket a belső tokrész belsejébe helyezett, célszerűen lágy fémből való (K) hüvellyel egyesítünk, melynek külső peremeit kifelé lehajtjuk úgy, hogy a két tokrészt szilárdan összetartó gyűrűs karimákat képezzenek. A 4. ábrában föltüntetett foganatosítási alak a korábbiakban ismertetett elmélet szerint van szerkesztve, azzal az eltéréssel, hogy a golyójáratok a két tokrész között fölcseréltettek. Ezen alaknál a (b2, b3) félkörös golyójáratok, melyek az 1. ábra (b, bl) járatainak felelnek meg, a belső tokrészben vannak, míg az ellentétes (a, al) járatok a két részből álló külső tokrészben vannak, melynek két részét a kívülről alkalmazott (KI) hüvely segélyével egyesítjük. Ezen golyós csapágy az axiális nyomást a nyomás eredetéhez közelebb fekvő (C) golyósoron fogja föl, minden egyéb tekintetben azonban az előbbi példával azonoBan működik.