50206. lajstromszámú szabadalom • Hengermű bolygószerűen mozgatott hengerekkel
két (g4) emeltyűre hassanak amint azt a 13. ábra láttatja. A 8—13. ábrákban föltüntetett foganatosítás! alakoknál a (c) hengertengelyeknek valamennyi csapágyát az (r) gyűrűk fogják körül. A törzsszabadalomban valamint az előbb leirt foganatosítási alakoknál a (g7 ) rúgok a (e) tengelyeken szabadon elforgatható (b) hengereket a centrifugális erő ellenébea, azaz kívülről befelé szorítják a (d) vezető testekhez, amikor is a hengerek behatásakor, azaz abban a pillanatban, melyben azok a munkadarabot érik, elkerülhetetlenül lökések állanak be. Éppígy beállnak a lökőhatások akkor is, mikor a hengerek a munkadarabot, (c) tengelyeik pedig a vezető testeket elhagyják, minek megtörténtével a rúgók a (c) tengelyeket az (a) hajtó testben kiképezett ágyazó hasitékok fenekére szorítják. Ezen lökések a hajtó testnek minden fordulatánál annyiszor ismétlődnek, amennyi a hengerek száma, a föltüntetett esetben tehát négyszer. Ennek folytán — minthogy a hengermű nagy fordulatszámmal: percenként majdnem 300 fordulattal jár — a lökések száma igen nagy, ami nemcsak a hajtó szerkezetre, nevezetesen magukra a hajtó testekre és a (c) tengelyekre, hanem a vezető fölületekre és a hengermű állványára is káros befolyást gyakorol. Ezen lökéseket a találmány szerint azáltal kerülhetjük el, hogy úgy belső, mint külső vezető testeket alkálmazunk, amint azt a 14., 15. és 16. ábrák láttatják. A belső (d) vezető testeknek a külső (m) vezető testekkel való együttműködés folytán már most a hengertengelyeknek kifelé ill. befelé irányuló sugárirányú eltolása mindenkor akként indíttatik meg, hogy biztosan elkerüljük azokat a lökő hatásokat, melyek a törzsszabadalom tárgyánál és a 8—13. ábrákban föltüntetett foganatositási alakoknál azáltal állnak be, hogy a hengertengelyek a rúgók hatása alatt ágyazó hasítékaik fenekéhez ütköznek. Külső és belső vezető testek alkalmazása esetén célszerű csakis belülről kifelé ható azaz oly rugókat (16. ábra) alkalmazni, melyek a centrifugális erő hatását támogatják. Ezen esetben a működésen ' kivül álló hengerek a szélső állást foglalják el (14. ábra), mihelyt azonban a hengerek az (m, d) vezető testek közé jutnak (15, ábra), a külső (m) vezetőtestek a (c) tengelyeket a hajtótest közepe felé tolják,, azaz a 8—13. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakok (gO rugóihoz hasonlóan hatnak; a külső vezető fölületek a (c) tengelyeket lökés nélkül vezetik a belső vezetőfölülethez mindaddig, míg a (b) hengerek a munkadarabot nem érik. A simítás megtörténte után a (d) vezetőtestek a (c) tengelyeket ismét kifelé vezetik, amikor is a (g') rúgók (16. ábra) ismét kitágulnak. Az (m, d) vezetőtestek alakja akként van megszabva, hogy a (b) hengernek úgy behatása mint a szélső helyzetbe való vezetése pillanatában minden lökőhatás lehetőleg el van kerülve. Valamennyi hengernek közös vezetőtestek segélyével való kényszermozgású vezetése helyett különböző vezető testeket is alkalmazhatunk, melyek egyik csoportja oly hengercsoportra hat, mely a nyújtott csőnek simítását végzi. Ily foganatosítás! alakot láttatnak a 17. és 18. ábrák. A hengerek egyik csoportjának tengelyei akként vannak meghosszabbítva és megvékonyítva,, hogy a hajtótesthez közelebb fekvő vastagabb (cl) csapok a (d) vezetőtestekkel, a vékonyabb (c2) csapok pedig a (dO) vezetőtestekkel működnek együtt. Amint a-17. ábra mutatja, a (dO) vezetőtestek csak a nyújtás, a (d) vezetőtestek pedig a simítás céljára szolgálnak. Végül a 19. és 20. ábrák oly foganatosítási alakot láttatnak, melynél a nyújtásra szolgáló (bO) hengerek a (d) hajtó testben, eltolhatatlanúl vannak ágyazva és csupán a (b) símítóhengerek vannak a (d) vezetőtestek segélyével vezetve. Ebben az esetben a (bO) nyújtóhengereknek tengelyei a, sugárirányban eltolódó (b) hengerekétől eltérően nincsenek a hajtótesten túl meghosszabbítva.
