50163. lajstromszámú szabadalom • Eljárás konyhasó tisztítására

- 5 -r.iiimkloridot adagolunk, mely az összes szulfátokat báriumszulfát alakjában csapja le, mire az oldatot ismét leszűrjük, illetve a csapadéktól megszabadítjuk. Ezután a ; sóléhez csekély mennyiségű nátriumkarbonátoldatot adunk, mely a kloridok alakjában megmaradt összes nehéz fémeket karbonátok alakjában csapja le és ugyanakkor némi földalkálikarboüátot is lecsap. A sóiét most újból megszűrjük, illetve a csapadéktól valamely más módon megszabadítjuk és a, csapadékot félretesszük. A még mindig meieg sóiét ekkor nátriumkarbonátnak mérsékelt erősségű és olyan mennyiségű oldatával kezeljük óvatosan, hogy összes földaikáláik, pl. kalcium, karbonátok alakjában csapódjanak le. azonban a mágnéziumklorid megmaradjon. A sóiét most ismét megszűrjük. hogy elválaszthassuk a lecsapódott karbonáttól, melyet azután tisztára mosunk és megszárítunk, hogy forgalomba hozható legyen. Erre a'sólét, mely most már csak mágnéziumkloridot tartalmaz, mint eltávolítandó idegen alkatrészt, olyan erős nátriumkarbonát-oldattal elegyítjük, hogy az összes jelenlévő magnézium mint karbonát csapódjék le, melyet a létől ismert módon elválasztunk, tisztára mosunk és megszárítunk, hogy forgalomképes árúvá váljék. Vagy pedig a sóiét nátriumhydroxidnak mérsékelt erősségű oldatával kezeljük, mely a magnéziumot hydroxid alakjában csapja le. Ezen csapadékot a sóiétól elválasztjuk, tisztára, mossuk, megszárítjuk és végül kalcináljuk, hogy forgalomba hozható legyen. Úgy ezen csapadék, mint az előbbi is nagy mértékben tiszta és a gyógyászatban való alkalmazás követelményeinek mindenben megfelel.

Az így kapott sóié, bepárologtatás után igen tiszta konyhasót szolgáltat, mely bármilyen éghajlat alatt száraz marad.

A leírt módon előállított sóié igen előnyösen használható föl a kereskedelmi szilárd só tisztítására és annak ugyanolyan finomsági fokra való redukálására, mint amilyen a sóié maga. E célból a megtisztított sóléhez csekély mennyiségű (1—4%) sósavoldatot adunk és ezen folyadékkal a

; a kereskedelmi konyhasót alkalmas edényben kilúgozzuk. A sóban lévő tisztátalanságolc kioldása után a sót többször egymásután savmentes sólével mossuk, míg csak a föloldott összes tisztátalamágok el nem távoznak. A lúgozó folyadék gyanánt használt sóié azután annyiszor közömbösíthető, tisztítható és regenerálható, ahányszor szükges, hogy ismételten fölhasználható legyen.

Az alábbiakban azt az esetet fogjuk tárgyalni, midőn csakis a kálciumot akarjuk visszakapni. Ekkor a tisztítandó sóból telített oldatot készítünk, vagy pedig 12 vagy nagyobb fajsúlyú sóiét veszünk, amilyen pl. az aknából kapott sóvíz szokásos koncentrálási terméke is, mely ismert módon való befőzéssel szilárd sóvá redukálható. Ezen sóiét gőzzel fűthető edénybe helyezzük és 50—60° C. hőmérsékre hozzuk. Mivel a sóié összetétele elemzés útján könynyen megállapítható, ennek alapján a lecsapásra szolgáló reagensek megközelítő menynyiségét is könnyen ki lehet számítni, A sóléhez először báriumkloridot adunk, mely az összes szulfátokat Ba S04 alakjában csapja le. Azután körülbelül 10% nátriumkarbonátot tartalmazó oldatot adagolunk és pedig valamivel nagyobb mennyiségben, mint amennyi a vas-, alumínium- és egyéb oxydok lecsapására tényleg szükséges. Az oxydok, némi kálciumkarbonáttal keveredve leülepednek úgy, hogy a fölöttük lévő sóié egy második, ugyancsak gőzfűtéssel ellátott hasonló edénybe bocsátható le.

A sóié hőmérsékét még mindig 50—60 C°-on tartjuk és állandó kavarás mellett ismét 10%-os nátriumkarbonát-oldatot adunk hozzá (kb. az elemzés alapján kiszámított mennyiségben) és bizonyos idő múlva gondosan megvizsgáljuk, hogy vájjon képződött-e mágnéziumkarbonát vagy nem. Erre a sóiéból próbát veszünk és megvizsgáljuk, hogy van-e benne mág kálcium. Ha pozitiv reakciót kapunk, akkor a sóié állandó kavarása mellett újból nátriumkarbonátoldatot adunk hozzá míg csak a mágnéziumkarbonát újbóli kiválását nem észleljük, azután pedig ismét kálciumpróbát végzünk és ezt addig ismételjük, míg csak az összes kálciumki nem