50163. lajstromszámú szabadalom • Eljárás konyhasó tisztítására

— 3 -;i tartány ok jobboldalán jelzett reagensekből fölös mennyiségeket veszünk, akkor a (8a) tartányban 100%-os, vagyis tökéletesen vegytiszta konyhasót kapunk.

A föntiekben vázolt eljárás részletesen a következő: Az (1) tartányban, a fő tartalmát alkotó kereskedelmi konyhasó mellett annak tisztátalanságai, pl. ferrihydroxyd, nátriumszulfát, kálciuinszulfát, mágnéziumszulfát, kálciumklórid, mágnéziumklórid és esetleg más fémhydroxydok foglalnak helyet. A tartányba sósavat vezetünk, azonban csak olyan korlátolt mennyiségben, hogy a vas- és egyéb fémhydroxydok klóridokká alakuljanak át a (2) tartányban jelzett eredménnyel. A (2) tartányba most nátriumferrocyanidot vezetünk, minek következtében kereskedelmi értékkel biró ferri ferrocyanid (berlini kék) csapódik le és a ferriklóridból felszabadult klór a nátriumferroeyanidból fölszabadult nátriummal konyhasóvá egyesül, mely az eredeti sómennyiséget szaporítja. Erre a szulfátok kéntartalmú alkatrészeit távolítjuk el oly módon, hogy a (3) tartányba annyi báriumklóridot vezetünk, amennyi a nátriummal, káleiummal és magnéziummal vegyült összes kénnek kiválasztására és (Ba SOJ alakjában való lecsapására szükséges. Ez alkalommal a fölszabaduló nátrium a bevezetett új reagensből fölszabaduló klórral vegyül és konyhasót alkot, mimellett kálcium- és mágnéziumklórid képződik. A (4) tartányba most anyiiyi nátriumkarbonátot vezetünk, amennyi éppen elegendő a nehezebb fémek klóridjainak és a jelenlévő kalciumklórid csekély százalékának lecsapására, mely csapadék aztán eltávolítható. A fölszabadult klór itt ismét a reagensből fölszabadult nátriummal egyesül és konyhasót álkor, amely folyamat az .(5) tartányban újból ismételhető úgy, hogy a (6) tartányban már az összes kálciumklórid klórtartalma a nátriummal konyhasóvá egyesül, míg a kálcium mint karbonát csapódott le és csak a mágnéziumklórid maradt meg.

Az (5) tartányba nátriumkarbonát helyett nátriumhydroxydot is vezethetünk, amikor is a (6a) tartányban jelzett átalakulások

jönnek létre, vagyis a mágnézium mint hydroxyd csapódik le, míg a fölszabadult klór a reagens nátriumjával konyhasóvá egyesül és a kálciumklórid megmarad. Ez utóbbit úgy távolítjuk el, hogy nátriumkarbonátot vezetünk be, minek következtében a (7a) tartányban jelzett állapotok következnek be, vagyis ezeny tartány már csak konyhasót fog tartalmazni.

Visszatérve a (5) tartányhoz, a megmaradt mágnéziumklóridot nátriumhydroxyddal is fölbonthatjuk, amely esetben a (7b) tartályban jelzett körülmények jönnek létre, míg ha a (6) tartányba natriumkarbonátot vezetünk, akkor a (7) tartányban jelzett viszonyok létesülnek.

Ha az eljárást a (2a, 2c) vagy (2d) tartályoknál jelzett módon indítjuk meg, akkor a (7, 7a) vagy (7b) tartányban lévő anyag már lényegileg tiszta nátriumklóridból fog állni, mely a kereskedelmi forgalomban lévő konyhasófajok bármelyikénél tisztáb és tisztátalanságokat már csak oly csekély nynmokban tartalmaz, hogy ezek háztartási szempontból nem jönnek tekintetbe.

Ha az eljárást az (1) vagy (3b) tartány oknál jelzett módon indítjuk meg és a (7.7a) vagy (7b) tartályoknál jelzett állapotig folytatjuk, akkor a kapott sót még kétféle módon tisztíthatjuk tovább, úgymint először azáltal, hogy a sóoldatot éppen csak a közömbösítésre elegendő mennyiségű sósavval hozzuk össze és azután elpárologtatjuk, amikor is a (8) tartányban lényegileg vegytiszta nátriumklóridot kapunk, mely már csak a készülék részeivel való érinkezésből stb. származó, súly szerint meg nem határozható tisztátalanságokat tartalmaz, másodszor pedig azáltal, hogy a (7, 7a) vagy (7b) tartány tartalmát fölös mennyiségű sósavval elegyítjük, amikor a (8a) tartányban teljesen vegytiszta nátriumklórid csapódik le.

Nem okvetlenül szükséges, hogy az (1) tartálytól a (7, 7a) vagy (7b), vagy pedig a (8) vagy (8a) tartályig előforduló műveleteket egymásután végezzük, amennyiben kielégítő eredményeket kapunk akkor is. ha az eljárást a (2a) tartálynál jelzett mó-