50152. lajstromszámú szabadalom • Gép szövetek lemérésére föltekercselésére és és levágására, valamint ellenőrzőszelvények kiadására
— 17 — körmöskapcsolót beiktatjuk. Az utóbbinak mozgása a (125, 127, 237; 240, 241, 247, 248) kerekek által az árú befogására való fogóra vitetik át, melynek (29, 30) pofái nyittatnak és a dobkerületből kiforgattatnak, mimellett a (26) dob még nyugalomban marad. Az egyidejűleg forgatott (236) hüvelynek (5. ábra) (238) ékorra a (230) reteszt hátrahúzza és a (36) dobtengelyt, illetve a (26) dobot szabaddá teszi. Mihelyt a fogónak (29, 30) pofái teljesen nyitva vannak, mint ez a 3. ábrán pontozott vonalakkal jelezve van, a fölső (29) pofa a dobtestnek ütközőjébe vagy fölső szélébe ütközik úgy, hogy a pofák nem foroghatnak tovább. Minthogy azon a (120, 121) körmöskapcsolás által előidézett mozgás még tovább tart, ennekfolytán a (26) dob kényszeríttetik a föltekercselőmozgással ellentétes irányban forogni. E forgásnál a fogónak alsó (30) pofáján lévő (301) toldat a ferdén emelkedő (300) vezetősínbe (3. ábra) ütközik úgy. hogy a (29, 30) fogó a (28) esappanóval kényszeríttetik. hogy a dobfölületből kiforogjon és a fogó végül egészen a (194') alsó kés (5. ábra) fölött lévő (198) vágási helyre kerül. A (120, 121) körmöskapcsoló beiktatásánál egyidejűleg a (148, 150) orremeltyű beállíttatik és a fölső (147) orra a (145) hengerben lévő horony (a) kezdeti részébe szoríttatik. A (28) csappanó teljes fölfelé való mozgása után a (147) orr a horonynak középső (c) részébe lép, mimellett a horony lekanyarított (d) része az orremeltyűt elállítja, ami a (120, 121) körmöskapcsolónak újbóli kiiktatását vonja maga után. A horony középső (c) részének körív szerint görbített alakja folytán most a (29, 30) fogó nyitott állapotban bizonyos időn át a vágási hely fölött (198-nál) nyugalomban marad, azaz az árú kezdeti részének befektetésére szükséges szünet áll be. A (147) orr a horony (e) végrészében való továbbmozgása következtében a (122, 123) fogazott kapcsoló beiktattatik, miáltal a föntemlített hajtás a föntleírttal ellentétes irányú forgást, illetve mozgást kap úgy, hogy a (29, 30) fogó záródik és az árú kezdeti részét fogvatartja, A (29, 30) fogópofák zárása közben a (147) orr a hornyolt (145) hengernek emelkedő (f) fölülete által lefelé szoríttatik, miáltal a (155) csúszódarab a (159) kilincsemeltyű és a (161) emeltyű segélyével a másik átkormányzókapcsolónak (108, 109) fogazott kapcsolóját beiktatja. Ezáltal a (101) csőtengely és ennek következtében a (13) kerettengely működtetik úgy, hogy a (14) keret a (11, 12) hengerekkel együtt leforgattatik. E mozgás közben a (148, 150) orremeltyű a (b) hengertoldat ferde (g) fölülete által rendes helyzetébe visszavitetik, melyben az emeltyű a (151) támasztógörgő által fogvatartatik. Az orremeltyű utolsó eltolása által egyidejűleg a (122, 123) fogazott kapcsoló is újból kiiktattatik. A most működtetett (101) csőtengely a (110, 111) csavarkerekek segélyével a (113) csavart forgásba hozza. A (113) csavar által a (114) csavarkerék és a hornyolt (174) tárcsa közvetítésével működtetett (50) tengelyről a (306) papirsáv eltolására és az előretolt sávdarab levágására való (91) és (94) berendezések ismert módon működtetnek, míg az (53—58) bütyköstárcsa- és menesztőberendezés az előzetesen beállított hasított kerekeknek a szán- és nézőkerekekkel való kapcsolását idézi élő. A (14) keret lefelé való forgása közben az (s) ollóemeltyűk iá záratnak úgy, hogy azoknak félhengeres (t) végei a (36) karmantyúnak (p) kúpjára hatva, a (26) hengert hengeres alakra hozzák és egyidejűleg a (34) dobtengelyt szabad végén alátámasztják. A keret teljes lecsapása után a (101) csőtengelyről forgatott (174) hornyolt- és bütyköstárcsa a (199) kampók lengetését eszközli úgy, hogy az utóbbiak a (14) keretet helyzetében fogvatartják. A hajtás leírt mozgásának végrészében a (174) hornyolt tárcsa kifelé irányított ferde (j) föliiletével a (130) csapra hat úgy, hogy a (108, 109) fogazott kapcsoló ismét
