50020. lajstromszámú szabadalom • Folyadékporlasztó

5. ábra a megfelelő kerékágyazás metszete. Az 1. és 2. ábrákban föltüntetett készüléknél a forgó fúviókarendszer fölfüggesztésére szolgáló üreges (a) tengely a (b) toldat révén van a fölülről lenyúló nyomólégvezetékkel (c) kapcsolva. A fúvókarendszer egy sor (d) ésj (e) csőből áll, melyek végeiken fúvlókákat hordanak és oly hajlásúak, hogy két összetartozó (d) és (e) cső (dO, í 11. (e') fúvókái egymáshoz lényegileg derékszögben álljanak. A (d) csövek az üreges (f) testből indulnak ki, melybe tömítően nyúlik a (g) szelencén keresztül az (a) üreges tengely. A tömítő szelence fölött lévő (h) golyós csapágy két golyjósorral bír, hogy a forgó szerkezet könnyű járás mellett jól vezettessék. Az (f) test alul nyitott végére az (i)í szelence van fölcsavarva, melybe az (e) csövek torkolnak. Az (i) részre a (j) toldat révén a (k) szívócső van erősítve, mely la beállítható (1) oszlopon nyugvó (m) folyadéktartályba merül. Az (i) szelence és a (j) toldat közé az (s) szita van iktatva. Az (m) tartályra a fúvókarendszert körülvevő (n) fogócsésze van erősítve, mely a (k) szívócsőhöz és a fúvókákhoz való helyzetének biztosítására a (p) karok segélyével a (c) cső (o) hüvelye által is hordatik úgy, hogy esetleg az (1) láboszr lop el is maradhat s a tartály függélyes irányban az (o) hüvelyt rögzítő (o') szorító által állítható be. Fontos, hogy a (p) karok a csésze belső oldalán legyenek elrendezve, mert ekkora rajtuk képződő Csapadék a csészébe futhat vissza, míg lyraszerű fölfüggesztés esetén a csapadék a karokról a földre csöpögne. A berendezés a következőképen működik: A (c) csövön át táplált nyomólevegő a (d) csövek (d') fúvókáin át lép ki (4. ábra) és az (e') fúvókák előtt elhaladva, az (m) edényből folyadékot szí föl, melyet az (e') fúvókákból való kiléptekor elporlaszt. A fúvókakerék eközben a hajlított (d) csövekből kilépő levegő visszahatása folytán az (x) nyíl értelmében gyors forgásnak indul úgy, hogy a folyadékra gyakorolt szívó hatás a centrifugális hatás által még fokozódik. A kilépő levegő és vízporsugarak nagy erővel irányulnak az (n) csészére, melyre a nem egészen elporlott folyadékrészek lecsapódnak és a tartályba jutnak vissza. Az (n) csésze oldala oly görbületű, hogy a sugarak majdnem érintősen ütközzenek rája; merőleges fölütközésnél ugyanis kevés köd képződnék, mert az ütköző fölületen sok víz válna le s a kész vízpor szabad/ távozása is meg lenne nehezítve. Azáltal, hogy az (n) fogjóckészét függélyesen beállíthatóan rendezzük el, a hatást pontosan szabályozhatjuk úgy, hogy csöppek a csésze szélén túl ne juthassanak. A tartály tartalmát a (q) toldat révén pótolhatjuk és az (r) vízállásmutató segélyével ellenőrizhetjük. A 3—5. ábrabeli példánál a nyomóközeg táplálására ssolgáló (a) cső alulról vezeti a levegőt s szintén tengelyt képez a kerék számára. Az (a) cső a (g) szelencén keresztül az (f) szelencébe nyílik, mely a (h) golyós csapágyat hordja s melybe a (d) csövek torkollnak. A szívócsövet ezen esetben (az 1. és 2. ábrákhoz képest)) lényegesen bővebbre kell venni, hogy körülfoghassa az (a) csövet és a csapágyat. Ha egyszerű cső gyanánt képeznők ki, akkor túlságos nagy köbtartalmú lenne, mimellett a (g) tömítőszelencén át esetleg levegő léphetne a csapágyon át e csőbe, ami a megszívást és így a működést zavarná. Ezért a (k) csövet kettős fallal látjuk el, melyek közé a (t) szitán át; léphet a folyadék s az (©) csöveken szívható ki. Ezáltal levegő bejutását meggátoltuk a a vízzel telt öső súlyát a minimumra csökkentettük. A 3. ábrában a foglóQsésze fölött s vele koncentrikusan a tetszés szerint rögzíthető (u) ernyő van föltüntetve. Kitűnt ugyanis, hogy a készülék működésekor a csésze közepe fölött fölülről lefelé irár nyúló erős légáram keletkezik, melyet a