50018. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a liszt és melléktermékei süthetőségének fokozására

nem játszik lényeges szerepet a siithetőség fokozásánál, azonban erre szükség vam mivel a süthetőség növekedését a lisztnek csak olyan hőmérsékek mellett való kezelése idézi elő, amelyek egyúttal a nedvtartalom növekedését is megengedik. Hogy megfelelő hőmérsék mellett alkalmas nedvességű levegőt kaphassunk, célszerű a levegőt előbb fölmelegítenünk és azután vízzel érintkezésbe hoznunk, illetve vízgőzzel kevernünk. Az így kapott nedves levegőt aztán, mely nem tartalmaz csöppalakú vízrészecskéket, a liszttel érintkezésbe hozzuk, illetve összekeverjük. A nedves levegő túlmagas hőmérséke károsan hat a lisztre és 80—90° C. körüli hőmérsékeknél jó eredményeket erhetünk ugyan el5 de ezen hőmérsékeknél a levegő oly sok vizet tartalmaz, ós ennek folytán a kondenzálódásra való hajlam oly erős, hogy könynyen vízcsöppek képződnek és ennek folytán a liszt nem nedvesedik át egyenletesen úgy, hogy csomók jönnek létre "benne. A nedves levegőnek a lisztre gyakorolt hatása majdnem egy pillanat alatt megy végbe. Ennélfogva semmi előny sem származik abból, ha a levegőt a liszttel hosszabb ideig hagyjuk érintkezésben. Hogy alkalmas légáramot és kellő hőmérséket kapjunk, legcélszerűbben úgy járhatunk el, hogy a levegőt előbb fűtőesövek segélyével magas, pl. 100—120° C. hőmérsékre hozzuk és azután vízporral telt térbe vezetjük, melyben pl. 25—45° C. hőmérsék uralkodik. A nedvességgel telített levegő hőmérséke itt kb. 30—50° C-ra sűlyed és ez a levegő sem vízrészecskéket, sem pedig vízcsöppeket nem tartalmaz. A lisztet most ezzel a levegővel addig kezeljük, míg csak a nedvesítés folytán minden 100 súlyrész liszt súlynövekedése 0 6 súlyrész nem lesz és a liszt hőmérséke kb. 10" C-sal nem emelkedett. A sütőképesség már akkor is jelentékenyen fokozódik, ha a liszt súlynövekedése csak 0"1 súlyrészt tesz ki minden 100 súlyrészre. A leírt eljárás szerint nemcsak régibb? raktáron levő, hanem közvetlenül az őrlésből jövő lisztek is kezelhetők, amikor is a hőmérsék a szükséghez képest emelhető vagy sülyeszthető. Ez irányban egy-egy kis próba után minden lisztfaj számára megállapíthatjuk az alkalmas kezelési módot. A mellékelt rajzon a találmány szerinti eljárás végrehajtására alkalmas berendezésnek két kiviteli alakja van föltüntetve, melyek közül az 1. ábrán hosszmetszetben föltüntetett kivitel csak mechanikai szempontból, de elvileg nem különbözik. A 2. ábrán ugyancsak hosszmetszetben látható kiviteltől. Az 1. ábra szerint az (1) ventilátor a levegőt egy alkalmas csatornán keresztül a (2) fűtőkészülékbe nyomja, melyben a levegő meghatározott hőmérsékre melegíttetik föl. A levegő a (2) fűtőkészülékből közvetlenül a (6) pálcákból álló lépcsős rostélyra vezettetik, melyre az (5) vízvezetékből állandóan víz csurog vékony rétegben, míg a lecsepegett víz elvezetésére a (4) cső szolgál. A most már nedvességgel telített levegő a (3) csatornán keresztül a (10) keverőtérbe jut, melybe a kezelendő liszt a (12) nyíláson vezettetik. A lisztet a (11) csiga vagy más alkalmas szállítószerkezet mozgatja tovább és a (16) csövön keresztül kivezeti. A levegő a (10) tértől a (15) csatornán távozik el, miután a liszt már legnagyobbrészt leülepedett. A 2. ábra szerinti kivitelnél a levegő a (2) fűtőkészülékből a (3) csatornán keresztül egy térbe jut, melybe a nyomás alatt álló (5) vízvezetékkel összekötött (4) fúvókák vizet fecskendeznek finoman elosztott állapotban. A vízpárákkal keveredett levegő egy vagy több átlyukgatott ütközőlemezre vagy szitára vezettetik, melyek a levegőből minden vízcsöppet vagy vízrészecskét eltávolítanak. A kiválasztott vizet a (8) csatorna fogja föl, a (9) cső pedig elvezeti. A csatorna (7) feneke olyan mélyre van kiképezve, hogy a víz ne folyhasson a liszttér felé. A nedvességgel telített levegő a (6) szitától a (10) keverőtérbe jut, melybe a liszt