50010. lajstromszámú szabadalom • Automata választás szerint kivehető tárgyak számára

összes lengő mozgását nem képes végig előidézni, erre a célra még a (103) emelő van elrendezve, mely kampószerú végével a (64) szánon akként van megerősítve, hogy a (104) csap körül elforoghat (10. ábra). A (103) kart nyugalmi helyzetében a (105) pecek tartja, mely a (106) sinen nyugszik. Ha a (64) szán előremozgattatik, akkor bizonyos idő multán a (105) pecek a (106) sin (107) élén lecsúszik és a (103) kar a (73) emelőkar mögé nyúlik. Hogy a visszafelé mozgásnál a (103) kar a (64) szánból ismét kiemeltessék, a kar (105) peckével a (106) sinen ágyazott ferde (109) vezetőkarra fut föl, miáltal a szánból kiemeltetik. Minthogy a (103) kar közelebb van a (73, 75) szögemelő forgáspontjához, mint a (70) pénzdarab, a (73) emelő megragadása után ezt a pénzdarabtól elmozgatja úgy, hogy utóbbi többé nincs a (64) szán és a (73) emelőkar közé beszorítva és a (108) nyíláson át szabadon beeshetik a pénztartályba. A (64) szán fölé torkoló nem ábrázolt pénzvezető csatorna a (64) szán előremozgása közben ennek hátsó (110) része által elzáratik úgy, hogy ezen idő alatt esetleg bedobott pénzdarab a (110) részen állva marad és a pénzhasítékba akkor esik be, mikor utóbbi ismét a vezető csatorna alá kerül. A (12) kézi fogantyúnak egy levelező-lap kiadása közben a dobforgásra való hatástalanná tételét a (112) emelőkar közvetíti. Ez a kar fölső végén begörbítéssel van ellátva, mellyel a (29) keréknek a (28) kilincs által való kapcsolat céljából tekintetbe jövő foghézagába becsappan (2. ábra). Nyugalmi helyzetében a (112) emelő a (64) tolókán elrendezett ívdarab által tartatik meg a 2. ábrán látható helyzetben. Ha azonban a (64) tolóka előremozgattatik, a (112) kar balra billen és a (29) kerék megfelelő foghézagába fekszik, amennyiben a (28) kilincset kiemeli. Ha azután a (12) rudat kívülről mozgatjuk, a (28) kilincs a (112) emelő fölső végén csúszik anélkül, hogy a (29) kerékre és így a dobra is hatást gyakorolhatna. Mikor egy kazetta a fönt leírt módon az (54) zárórész eltávolítása után (3. ábra) a dobból kivétetett, meg kell akadályozni aztr hogy a dob tovább foroghasson. Ilyenkor a kazetta nincs a (10a) állásban és ezt a körülményt használjuk a dobforgás meggátlására. Ezen célból a (27) szekrénylapon (1. ábra) (114)-nél (113) kettős emelő úgy van ágyazva, hogy alsó görbített végével a leeső kazetta pályájában fekszik. A (10a) kazetta által az emelő a rajzolt állásban fogva tartatik. Fölső végén a (116) szemével (118)-nál ágyazott második vízszintes (113a) emelőt (2. ábra) fog közre, mely szabad végén a (112) iinelőhöz hasonlóan oldalt kiugró véggel vaa ellátva, mellyel a, (28) kilincs alá nyúlhat. A (113) emelőnek az 1. ábrán föltüntetett állásánál a (113a) emelő a (28) kilincset nem befolyásolja. Ha azonban a (10a) kazetta hiányzik, akkor a (115) lemezrúgó (l.ábra) a (113) emelő fölső végét kifelé nyomja, miáltal a (113a) emelő szabad vége befelé mozog úgy, hogy görbített része a (29) kerék ama foghézaga fölé kerül, melybe a (12) rúd legközelebbi működtetésénél a kilincs bekapaszkodik. A (113a) emelő teháta(112) emelőhöz teljesen hasonlóan ez esetben megakadályozza a dob továbbkapcsolását. Annak a megakadályozására, hogy a (17) szájrészen keresztül a készülékből különös szerszámok segélyével jogtalanul levelezőlapokat lehessen kivenni, a szájrész következőképen van kiképezve. Mindegyik levelező-lap, mely a készüléket elhagyja, először is a (121)-nól fölfüggesztett (120) csappantyúhoz ütközik (1. ábra) és azt a (119) ütközőig föl kell emelnie, mire a fölfelé irányuló (119a) csatornán kiléphet. A levelező-lapnak tehát ívelt, illetve nyugalmi helyzetére ferdén álló kilépési csatornán kell áthaladnia. A (120) csappanó alatt még a lefelé irányuló (122) csatorna van elrendezve, melynek fölül (123) elzáró éle van, melyen a csappanó fekszik. Ha már most valamely csalónak sikerülne is, a (120) csappanót kívülről nyitni, szerszámával még sem juthat a készülék belsejébe, minthogy a szerszám először is a