50003. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

- 2 — a (9) és (10) toldatok, a (12) emeltyű és a (6) ágylemez az általa hordott mechanismussal helyezhető. Ez utóbbi mechanismus a következő részekből áll: A (14) kalapácsból, annak (15) rúgójából, a (16) rúdból, annak (17) rugójával és a (18) billentyűből, melynek hátsó része a kis lengethető (19) emeltyűt hordja, mely egy zárt képez és melynek közvetítésével a billentyű a (16) rúdra hat. A (6) ágylemez mellső (20) része a (21) tölténytárt veszi föl, mely a (22) záróemeltyű által helyzetében tartatik. Ezen (22) záróemeltyű egyenes emeltyű alakjával bír, melynek fölső orrban végződő része állandóan a (21) tár felé szoríttatik, illetve egy a tárban kiképezett (23) mélyedésbe kapaszkodik, míg az emeltyű alsó vége foggantyúként van kiképezve és a (18) billentyű előtt a billentyűívbe nyúlik. A (22) záróemeltyűre egy (24) lapos rúgó hat, mely fölső végével két (25) pofa szélébe van beeresztve, mely pofák a (6) ágylemezen túlnyúlnak és a (14) kalapács (16) rúd és (22) záróemeltyű forgáscsapjait tartják. A két (25) pofa egy (26) csap által van összekötve, mely a kalapács alsó végének támaszát képezi, mihelyt a kalapács le van eresztve. Az (1) keret két oldalfala egy hasonló (27) csappal van összekötve, mely a kalapácsfej támaszát képezi, ha a kalapácsot a visszalökés hátralöki. A (4) závárzattok két lefelé nyúló (28) 29) toldattal bír, melyek közül az egyik elöl a mástk hátul van elrendezve és melyek szintén az (1) keret két oldalfala közé helyezkednek ; a hátsó (29) toldat vájattal bír, hogy az (1) keretbe kapaszkodjék, míg a mellső (28) toldaton egy kéziemeltyű lelapított vagy bevágással ellátott (30) csapja megy keresztül, mely az egy keret két oldalfalában van ágyazva. A závárzattok alul a két (28, 29) toldat között teljesen nyitva van, ami az (5) zárolónak e helyen való bevezetését lehetővé teszi. A (4) závárzattok elől- és oldalt egy (31) nyílással bír, melyen az üres töltényhüvelyek kidobatnak. A kidobót egyszerű (32) nyelv képezi, mely a (4) tok belsejében kinyúlik és szokásos módon a (31) nyílással szemben van elhelyezve. Az (5) zárolóban a (33) ütőszeg és annak (34) ütőrúgója van elhelyezve; a zároló fölfelé hengeralakú és oldalt két (35) pofával bír, melyekkel az (1) keret oldalfalainak fölső részén fekszik, mely szélek a (4) závárzattok belseje felé kiállnak (5. ábra). Az (5) zároló a (35) pofák között ki van vájva és a pofák egyikében (36) horonnyal bír, melyben a (32) kidobó fekszik. A (7) zárórúgó és az (5) zároló közti kapcsolatot egy a zárolón alkalmazott harántirányban álló (37) horog képezi. A zárórúgót hátulról a (8) csőbe illesztjük, melyet ezután a (38) rúgóval elzárunk, utóbbi egy csappal rögzíttetik. A zárórúgó elől egy (40) vezetőrúd (39) fejére támaszkodik, mely rúd tehát a (41) rúd hátsó végére állandóan szoríttatik (1. és 2. ábra). A (41) rúd a (8) cső mellső homlokfalán áthatol és elől (42) gombban végződik, mely a bütyökújjal beszorítható, mint azt alant leírjuk. A (41) rúd a (8) cső belsejében (43) ütközőt képez, továbbá egy lapos vagy kivágott (44) részt (11. ábra), melyrfe az (5) zároló (37) horga fölfekszik. A (4) závárzattok (45)-nél azon él mentén melyen az (5) zároló (37) horga mozog, ki van vágva úgy, hogy a zároló előre- és hátra szabadon mozoghat. A (8) cső belső oldalán egy megfelelő (46) kivágás van alkalmazva (10. ábra). A (8) cső fölső és alsó oldalán egy-egy (47) hosszhorony van kiképezve, melyek a cső befelé fordított oldalának közelében fekszenek ; a cső ezen belső része tehát trapezvagy fecskefarkalakú keresztmetszettel bír. A (4) tok (45) hasítékának széle le van ferdítve vagy megfelelően ki van élesítve, míg az (1) keret fala azon részén, ahol a (8) cső fölfekszik, meg van vékonyítva (5. és 7. ábra) és pedig akként, hogy az így képezett (48) külső szél a (8) cső belső (47) hornyába fektethető. A cső ezenkívül hátul belső felső fölületén egy (49) forgáscsappal bír, mely részben a (4) tok külső falában, részben pedig a hátsó (29) toldatban kiképezett megfelő (50) vájatba fekszik. Mihelyt