49958. lajstromszámú szabadalom • Javítás ágyakon

Megjelent 191Q. évi október hó 15-én. MAGY, KIR. SZABADALMI jBra HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 49958. szám. xvi/f. OSZTÁLY. Javítás ágyakon. PROHÁSZKA JÁNOS FÉMBUTORGYÁROS BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1910 január hó 4-ike. Tudvalevő dolog, hogy a fémbútorgyártásban, különösen fémágyaknál, a fej- és hátrészt alkotó keretet betöltő fémcsövek vagy tömör rudak kötése pontos és figyelmes munkát igényel, miért is ilynemű ágyak előállítása aránylag nagy költségkel jár. Ezen hátrány megszüntetését célozza jelen találmánybeli javítás tárgya, mely lehetővé teszi, hogy az ágy fej- és hátrészét betöltő fémcsövek vagy tömör fémrudak illesztését, illetőleg kötését kevésbbé gyakorolt munkások is végezhessék, minthogy a kötési pontoknak esztétikai szempontból kifogásolható tisztátatlan megmunkálása és pontatlan illesztése nem látható. A találmánybeli javítás értelmében ugyanis a keretet kitöltő csöveket vagy rudakat az összeköté3i helyeken a lehető legegyszerűbb rögzítési mód alkalmazása mellett, így például' csapolás, szögecselés vagy körülhajtás stb. segélyével kötjük egymással össze és ezen kötési helyeken az egész kötést eltakaró rozettákat (fémtárcsákat) alkalmazunk. Ezen rozetták előnyösen két részből állanak és a kötésre két oldalról való ráfektetésük után ismert plombák módjára alkalmas sajtoló szerszám segélyével egymásra szoríttatnak úgy, hogy szétválás ellen kellően biztosíttatnak. Az ily módon alkalmazott rozettáknak megvan az az előnye is, hogy az ágy fej- és lábrészének díszítését is emelik, sőt egymagukban is elegendők arra, hogy a bútordaranak bizonyos jelleget kölcsönözzenek. A mellékelt rajzon jelen találmány tárgya egy példakópeni foganatosítási alakban látható, nevezetesen az 1. ábrán egy ágy fej- vagy lábrészen való alkalmazásában, míg a 2. ábrán a találmánybeli kötés metszetszetben és nagyobb léptékben kirajzolva, végül a 3. ábrán ugyanez elülnézetben. Mint a mellékelt rajz 1. ábráján látható, az ágy fej- vagy lábrészét előnyösen fából való (a) keretből állítjuk elő, melynek függélyes két szárát az ugyancsak fából való (b, c) tartók kötik össze. Utóbbiak az (a) keretben akként erősíthetők meg, hogypéldáúl végeiket csapoljuk és a keret megfelelő kivágásába beeresztjük és esetleg gömbalakú (d) fejjel ellátott facsavarokkal szétválás ellen külön is biztosítjuk. Az (a) karét és (b, c) kereszttartók közti mezőt célszerűen függélyes és vízszintes elrendezésű (e, f) fémcsövekkel vagy tömör fémrudakkal töltjük ki. A mellékelt rajz 2. és S. ábráján nagyobb