49936. lajstromszámú szabadalom • Csavarházbiztosítás
— 2 — 4. ábra a hengert működő helyzetébe szorító rúgót és az 5. ábra a hengernek működő helyzetéből való kiemelésére szolgáló pecket vagy emelőt mutatja. A 6. ábra a csavarházbiztosíték egy másik foganatosítási alakjának metszete, a 7. ábra fölülnézete és a 8. ábra metszete a 7. ábra VIII—VIII vonala szerint. A 9. ábra egy további foganatosítási alak fölülnézete, a 10. és 11. ábra metszete a 9. ábra X—X, illetve XI—XI vonala szerint. A 12. ábra a lyukasztott korong axonometrikus képe a csavarházra való fölerősítés előtt és a 13. ábra korong metszete. A 14. ábra a rúgó módosított alakját mutatja. A 15. ábra oly csavarház fölülnézete, melynek ugyanebben a hornyában két henger van elhelyezve, hogy a csavarház lecsavarodás ellen biztosítva legyen és a 16. ábra ugyanennek a csavarháznak fölülnézete a lyukasztott korong eltávolítása után. A rúgó további foganatosítási alakját a 17. ábra mutatja. Az 1—4. ábrán látható foganatosítási alaknál az (a) csavarháznak egy (h) hornya van, melynek hátsó fala közel a csavarorsó érintősíkjába esik és melyben a rovátkolt (d) henger egyik oldalára támaszkodó (c) rúgó van elhelyezve. A (d) henger rovátkáival az (e) csavar csavarmeneteibe fogódzik (3. ábra). A henger csapszerűen megvékonyított végeit alul a csavarház alsó részén kiképezett egy (f) karima vagy gyűrű, fölül pedig egy (h) karimával vagy peremmel ellátott (c) kupak vagy gyűrű furatába fogódzanak. A fölső lyukasztott (g) korong vagy gyűrű még egy (i) nyílással is van ellátva (2. ábra), amelyen át a (k) pecek, vagy emelő (5. ábra) dugható be, amelynek segélyével a (d) hengert az (e) csavarmeneteiből ki lehet kapcsolni, ha a csavarházat megakarjuk oldani. A 6—8. ábra oly foganatosítási alakot mutat, amelynél egy (m) hasítékokkal ellátott (l) rúgó nyer alkalmazást, amely a (h) hasítékba helyezett (d) hengernek rugalmas támasztó fölülete gyanánt szolgál. A csavarház fölső és alsó végén (n) és (o) kupakok vagy födelek vannak betéve, amelyek a rúgót és a hengert rögzítik. A 9—13. ábra oly foganatosítási alakot tüntet föl, amelynél a (c) rúgót és a (d) henger csapszerűvégeit a lyukasztott (q) korong befelé nyúló (p) peremei rögzítik. A (c) korongok laposak, vagy amint a 12. és 13. ábra mutatja, kissé fölhajlítottak és oly átmérőjűek lehetnek, hogy azokat egy-egy szélein alámetszett üregbe szoríthatjuk. Ezek az üregek a csavarház mindkét végén vannak kiképezve és laposak, vagy kerületeiken kissé lefelé hajlottak lehetnftk. A rúgó ós . a henger betevése után a korongokra nyomást gyakorolunk, miáltal azokat ellapítjuk úgy, hogy külső átmérőjük megnagyobbodik és a korongok az (I) alámetszésekbe szorulnak. A csavarház (amint ezt a 10. ábrán a pontozott vonalak mutatják), fölső oldalán vékony kiemelkedő gyűrűs (s) peremmel is ellátható, amelyet például az esztergapadon való lenyomása által az (s) perem által határolt térbe behelyezett korong szélére szorítható le. A (p) peremek most már a (b) henger fölső és alsó csapjára fekszenek úgy, hogy a rúgó és a henger helyzetükből el nem mozdulhatnak. A fölső (c) korong még egy (1) nyílással is el van látva, amelyen a (k) pecket (5. ábra) lehet bedugni, hogy a hengert az (e) csavarból kikapcsolhassuk. A (c) rúgó előnyösen egy oldalirányú (t) nyújtvánnyal vagy talppal (10., 11. és 14. ábra) van ellátva, amely a rúgó eltolódását akadályozza meg és amely a hasíték keskenyebb végén a (d) henger alá nyúlik. A csavarház hornya azonfölül még egy kemény fémből való lapos (u) lemezzel is bélelhető, amely a hasíték külső oldala és a henger között foglal helyet és megakadályozza, hogy a henger a csavarházat vágja (9. és 10. ábra). A 15—17. ábrán hasonló foganatosítási alak látható, avval a különbséggel, hogy a