49910. lajstromszámú szabadalom • Automobilok és más járművek számára való kerék fémtalppal és faküllőkkel
húzóberendezésen acéllapot vezetünk át, erre a profilált acéllapot hengerekkel dolgozó hajlítógéppel meghajlítjuk és a meghajlított acéllap két végét összehegesztjük. A profilt azonban oly módon is kaphatjuk, hogy hengeres gyűrűt szorítunk be oly sajtóba, melynél a nyomás egy kúppal állíttatik elő, mely a kívánt profillal ellátott, szegmentekre osztott matricákkal bír; az utóbbiak az ,acélgyűrűt egy gyűrűalakú helytálló matricára nyomják. Az (a) gyűrűt meghajlított acélbádogból álló (b) harántdarabokkal látjuk el, melyek belső merevítőtagok gyanánt, továbbá arra szolgálnak, hogy a nyomást a küllőkre átvigyék. Az (a) gyűrű kerületén annyi (b) harántdarab van elrendezve, mint ahány küllővel bír a kerék. Erre az első (a) gyűrűre ( egy második profilált (c) acélgyűrű van föltolva, mely az első (a) gyűrűvel (d)-nél és (e)-nél az egész kerület mentén autogénhegesztés által van összekötve. 1—1:5 mm. vastag acélbádog használatánál az ily módon képezett talp épp oly ellenállóképes és épp oly rugalmas, mint oly keréktalp, mely fakoszorúra fölhelyezett vasgyűrűből áll. A keréknek abronccsal való fölszerelése céljából a küllőket sugárirányban beverjük, és pedig (g) keményfaékek közvetítésével, melyek a küllők között vannak elrendezve és melyeknek alja vagy belső fölülete a középen lévő (h) acélkúpra fekszik; az utóbbit a mozgatható (f) agytárcsa által húzzuk meg. Hogy azonban az abroncs fölszerelése, illetve a küllőknek a kerék kerületi- részébe való behelyezése meghatározott nyomással történjék, előnyös az acélkúpot csavarsajtó segélyével behajtani, melynek az ellentámaszt képező (i) lemezéhez (4. ábra) a kerék támaszkodik, mimellett az említett acélkúp és a nyomóelem közé dinamóméiért iktatunk be. Ez a beiktatás egyszerű módon rugiók, például (j, j') tányér- vagy Belleville?-féle rugók segélyével történik, melyek tokba vannak zárva; e tok feneke a (h) kúphoz támaszkodik és a (k) indikátort tartja. A tok mozgatható födéllel van ellátva, melyre a kézikerékkel összekötött (1) nyomócsavaranya hat és mely fogasrudat tart; az utóbbi a dinamóméter mutatójának tengelyére erősített fogaskerékbe kapaszkodik, mint ezt a 4. ábra mutatja. Azonban más szerkezet is használható a (h) beverőkúpra kifejtett nyomás mérésére. A (h) kúpnak a teljes beverés után helyzetében való fogva tartására egy gyűrűalakú betétdarab vagy ©gy gyűrűék (2. és 5. ábra) szolgál, melynek vastagságát az a mélység határozza meg, ameddig a (h) kúp a nyomás által behajtatik. Ezt a gyűrűéket az agy mozgatható (f) tárcsája tartja helyzetében. Az 1—4. ábrákban föltüntetett kerék hosszú (m) szelepekkel van ellátva, melyek e fémtalpas keréknél nehézség nélkül alkalmazhatók és rendezhetők el, ami fakoszorús vagy fatalpas kerekeknél nem lehetséges. . Az említett ábrákban a levehető légabroncsok talpainak megerősítésére való, ismert (n) berendezések is láthatók. Ha a leírt rendszer oly kerekeknél alkalmaztatik, melyek csak egyetlen légabronccsal bírnak, akkor a fönt leírt berendezéstől csak abban térünk el, hogy a talpat képező (a) és (c) acélbádogsávok profilját megfelelően megváltoztatjuk, mint ezt az 5. ábra mutatja, mimellett a (b) harántdarabok elhagyhatók. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Automobilok és más járművek számára való kerék egy vagy több levehető légabronccsal, jellemezve azáltal, hogy a kerék talpa két profilált és összehegesztett acélbádogsávból áll és a fából készült küllők az utóbbiak között elrenedzett és egy középső kúp által szétnyomott ékek által vannak meghúzva. 2. Az 1. igénypont szerinti kerék kiviteli alakja, jellemezve a fémtalpat képező két sáv közé behelyezett bádogharántdarabok által. (1 rajzlap molléklettel.) Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten.
