49898. lajstromszámú szabadalom • Kihúzható létra

D) támasztékrészek között ugyancsak egy (G, d2), illetve (d3) elreteszelés van bekapcsolva, melynek elrendezése és kiképezése teljesen megfelel a (B3, A) létraszárak között alkalmazott elreteszelésének. Az (a) csúszósarukhoz két (H) támaszték csatlakozik, melyek a villás (hl) fülecspár útján vannak egymással egyesítve. Ez utóbit a (c2) zárócsap segélyével a (el) saruval lehet kapcsolni. A létra alsó részének (k2) létrafokai külön létraszárra vannak szerelve, mely két egymáson eltolható (K) és (KI) részből áll. Ezek a (K) és (Kl) részek ugyanúgy vannak egymáson a (k3) saruk közvetítésével vezetve, mint az (A, B) létraszárak és (k4) szárnyascsavar segélyével (v. ö. különösen a. 3. ábrát) egymáshoz viszonyítva tetszőleges helyzetben rögzíthetők. Ha a (k2) létrafokofekal ellátott szárt két egymáson eltolható (K, Kl) részből készítjük, módunkban áll, hogy a létra fölállításánál a talaj esetleges egyenetlenségeire figyelemmel legyünk, amennyiben a létra alsó részének egyik (B) szárát megrövidítjük. Ekkor a (K, Kl) szárrészeket kihúzzuk és mikor a létra fölállítása megtörtént, a (K) és (Kl) szárrészeket a (k4) szárnyascsavar meghúzásával egymással szemben rögzítjük. Ekkor a (K, Kl) szár a létra alsó részét hathatósan merevíti és meggátolja, hogy a létra akkor, mikor arra a megfigyelő fölmászik, lengésbe jusson. A (k4) szárnyascsavar megeresztése után a létrát minden nehézség nélkül összetolhatjuk, mert a (K, Kl) szár részeinek eltolhatÓ3ága következtében megrövidül, mikor a (B) szárt az (A) szárra toljuk. Magától érthető, hogy a (K, Kl) szárt egy darabból is lehetne készíteni, de ebben az esetben azt az egyik (B) szárral könynyen oldhatóan kell kapcsolni, hogy a létrát összetolhassuk. A 4—5. ábrán látható foganatosítás! alaknál a létra alsó részének fokai egy darabból álló (K5) száron vannak fölszerelve, mely a létrának a 4. ábrán látható használati helyzeténél a két (B) szár között foglal helyet és a földre támaszkodhatnak, míg fölső vége a fölső (A, Al) létrarész két legalsó fokán megerősített (A7) vezetéken (4., 5., 6. és 7. ábra) megy át. Ezt a (K5) szárt — ha a figyelési magasságot növelni akarjuk — az 5. ábrán látható helyzetbe lehet tolni, mely célból egyrészt a (K5) szár van oldalfölületén egy-egy (k6) hosszanti horonnyal ellátva (1. a 6—9. ábrát), másrészt pedig az (A7) vezeték és az (A2) fejrész (a8), illetve (a9) vezetőpofával fölszerelve (1. a 6. ábrát), melyek a (k6) hornyokba fogódzanak. Az (A7) vezeték (alO) alaplemeze a (K5) szár mozgásirányára merőleges irányban eltolható és (all) rúgó nyomása alatt áll, mely akkor, mikor az (a8) vezetőpofák a (k6) hornyokba befogódzanak, ezt oly erővel szorítják a (K5) szár alsó fölületére, hogy a föllépő féknyomás következtében a szár saját súlyának hatása alatt el ne tolódhassék. A (K5) szár alsó végén rúgónyomás alatt álló és (ml) fogantyúval ellátott (M) retesz (1. különösen a (9. ábrát) van ágyazva, mely az (A) szárak (A2) fejrésze alatt megerősített (A12) lemezen kiképezett (al3) nyugaszba fogódzhatik. Ha a létra részeinek a 4. ábrán látható helyzeténél a kívánt célra elég magas, a (K5) szár megfigyelés közben az ezen az ábrán látható helyzetben marad, de ha nagyobb megfigyelő magasság kívánatos, a (K5) szárt a megfigyelő — miután a (k2) létrafokok használata mellett a létrára fölmászott — annyira föltolja, hogy az (A2) fejrész (a9) vezető pofái a szár (k6) hornyaiba belépjenek, mely helyzetében a szárt a közte és az (alO) lemez között föllépő súrlódás rögzíti. Miután a megfigyelő a létra fölső részének legfölső fokait elérte, a (K5) szárt tovább fölfelé tolja, még pedig mindaddig míg az (M) retesz az (al3) nyugaszba nem fogódzik. Most már a (K5) szár az 5. ábra szerint a létra fölső része fölé nyúlik és eme helyzeténél módot nyújt arra, hogy a megfigyelő a (k2) létrafokok használatával nagyobb megfigyelő magasságra emelkedjék. A létra teljesen összetolt állapotában körülbelül oly magas, mint a létra fölső része.