49825. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas visszahajló karmantyúból álló tömítés hidraulikus és pneumatikus gépek számára

- 3 -erő most az előbbinek kétszeresére emelkedik, akkor ugyanazon folyamat ismétlődik. Ha pedig a nyomás túlhaladta a számításba vett nagyságot úgy, hogy a beálló nyomásdifferenciát az elosztóban levő szelepek teljes kihasználása után a legfölső karmantyúnak kellene fölvenni, ekkor működésbe lép a nyomásszabályozó, mely szerkezetére nézve az elosztóval egyezik, •csakhogy a (31) szelepek fölül nyitódnak és a szelepelzárót támasztó (29) rúgónak valamivel gyöngébbnek kell lennie, még pedig azért, hogy a fölül bizonyos túlnyomással foiró nyomóközeg az alul rendes nyomás alatt levővel nyomóerő tekintetében komunikáció útján kiegyenlítődjék. Hasonló módon egyenlítődnek ki a nyomások az utolsó elő! ti és az utána következő szelepekben és így tovább, míg végre az elosztóban uralkodó túlnyomás az összes rekeszekben •egyenlően osztatott el. A föatebbiekből világosan látható, hogyha jelen találmány szerint szerkesztett gépek és berendezésekben előállítható nyomások számára határvonalat akarnánk megállapítani, az nem függne az egymás fölé elhelyezett rekeszek (áthajlítható karmantyúk) számától, hanem inkább a fémek ellentállóképességétől és a folyadékok, valamint gázok átszivárgó sebességétől. A 12. ábrában föltüntetett szivattyú arra szolgál, hogy egy már nyomás alatt álló csöppfolyós vagy gázalakú anyag még jobban legyen komprimálható, föltételezve, hogy a (4) dugattyú két oldalán levő nyomáskülönbség csak egy visszahajló karmantyút (azaz egy-egy (1) kompresszió-karmantyút a dugattyú mindkét oldalán) igényel, míg a kétszer komprimált közeg és a légköri levegő nyomáskülönbségének fölvételére két-két visszahajló (11) és (12) karmantyú szükséges. Szükséges, hogy a (20) rekesz a nyomáselosztóval és a nyomásszabályozóval, a (10) rekesz pedig a szívókamrával legyen összekötve. A (37) és (38) jelzések szívó, illetve nyomószelepeket jelentenek. Pontozva vannak a rugalmas berendezések káros tereinek kisebbítésére, •esetleg használandó betétek jelezve. Ha légrifkítószivattyú volna szerkesztendő, úgy a (12) visszahajló karmantyúk ellenkező irányban fordítandók meg és a keletkezett rekeszek vákuummal, illetőleg a szívószelepek rekeszeivel kötendők össze. A 13. és 14. ábrán (39)-el azok a helyek vannak megjelölve, amelyeken a találmány szerint visszahajló (1) karmantyúval ellátott légpárnák egy szilárd részhez vannak erősítve úgy, hogy itt a mozgó (4) rész a (3) fix részt körülveszi. Világos, hogy bármely a találmány szerint készített sajtónál ,a külső henger dugattyú módjára van kiképezve, míg a belső fix. Nem szükséges, hogy a henger és a dugattyú fenekei különböző oldalakra legyenek irányítva, hanem mindkettő ugyanazon oldalon lehet. Az 5—7. ábrabeli foganatosítási alakoknál a függőleges (4) dugattyúfalak nyomásra, míg a (3) hengerfalak húzásra vannak igénybe véve, amely igénybevételek nagysága a sajtótól és a (2) hézag szélességétől függ, általában azonban oly lényegtelenek, hogy a jelzett falak egyes, jóval olcsóbban ós pontosabban elkészíthető oly gyűrűkből lehetnek szerelve, amelyeket csak függőleges irányban kell egymással gyöngén összekapcsolni. Ezek a gyűrűk átlapolt karimák segélyével lesznek kiképezve és a varratokon ragasszal és gumizott szalaggal betapasztva. A gyűrű kapcsolásának egy másik módja abban áll, hogy a függőleges falak (40) belső karimával (1—4. ábra) lesznek elátva, amelyek gyűrűalakú (41) tárcsák és (42) gumiabroncsok beillesztésével (43) csavarok által lesznek összeszorítva. Hogy az (5) asztallap egy bizonyos magasságon túl ne haladjon, megfelelő magasságban további szelepek (4. ábra) lesznek alkalmazva. Ezeknek tömítőbetéttel ellátott (44) kúpjait rúgóhatás alatt álló (45) excentrikus rudak tartják meg ülőkéjükön és azalatt míg a sajtolóhengerben maradnak, az (1) visszahajló karmantyú által is az ülőkéhez lesznek szorítva. Ha a (4) dugattyú magasabbra emelkedik, a (44) szelepek a belső túlnyomás következtében