49825. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas visszahajló karmantyúból álló tömítés hidraulikus és pneumatikus gépek számára

- 3 -erő most az előbbinek kétszeresére emel­kedik, akkor ugyanazon folyamat ismétlő­dik. Ha pedig a nyomás túlhaladta a szá­mításba vett nagyságot úgy, hogy a be­álló nyomásdifferenciát az elosztóban levő szelepek teljes kihasználása után a leg­fölső karmantyúnak kellene fölvenni, ekkor működésbe lép a nyomásszabályozó, mely szerkezetére nézve az elosztóval egyezik, •csakhogy a (31) szelepek fölül nyitódnak és a szelepelzárót támasztó (29) rúgónak vala­mivel gyöngébbnek kell lennie, még pedig azért, hogy a fölül bizonyos túlnyomással foiró nyomóközeg az alul rendes nyomás alatt levővel nyomóerő tekintetében komu­nikáció útján kiegyenlítődjék. Hasonló mó­don egyenlítődnek ki a nyomások az utolsó elő! ti és az utána következő szelepekben és így tovább, míg végre az elosztóban uralkodó túlnyomás az összes rekeszekben •egyenlően osztatott el. A föatebbiekből világosan látható, hogyha jelen találmány szerint szerkesztett gépek és berendezésekben előállítható nyomások számára határvonalat akarnánk megállapí­tani, az nem függne az egymás fölé elhe­lyezett rekeszek (áthajlítható karmantyúk) számától, hanem inkább a fémek ellent­állóképességétől és a folyadékok, valamint gázok átszivárgó sebességétől. A 12. ábrában föltüntetett szivattyú arra szolgál, hogy egy már nyomás alatt álló csöppfolyós vagy gázalakú anyag még jobban legyen komprimálható, föltételezve, hogy a (4) dugattyú két oldalán levő nyo­máskülönbség csak egy visszahajló kar­mantyút (azaz egy-egy (1) kompresszió-kar­mantyút a dugattyú mindkét oldalán) igé­nyel, míg a kétszer komprimált közeg és a légköri levegő nyomáskülönbségének fölvé­telére két-két visszahajló (11) és (12) kar­mantyú szükséges. Szükséges, hogy a (20) rekesz a nyomáselosztóval és a nyomás­szabályozóval, a (10) rekesz pedig a szívó­kamrával legyen összekötve. A (37) és (38) jelzések szívó, illetve nyomószelepeket je­lentenek. Pontozva vannak a rugalmas be­rendezések káros tereinek kisebbítésére, •esetleg használandó betétek jelezve. Ha légrifkítószivattyú volna szerkesztendő, úgy a (12) visszahajló karmantyúk ellen­kező irányban fordítandók meg és a kelet­kezett rekeszek vákuummal, illetőleg a szívószelepek rekeszeivel kötendők össze. A 13. és 14. ábrán (39)-el azok a helyek vannak megjelölve, amelyeken a találmány szerint visszahajló (1) karmantyúval ellá­tott légpárnák egy szilárd részhez vannak erősítve úgy, hogy itt a mozgó (4) rész a (3) fix részt körülveszi. Világos, hogy bár­mely a találmány szerint készített sajtónál ,a külső henger dugattyú módjára van ki­képezve, míg a belső fix. Nem szükséges, hogy a henger és a du­gattyú fenekei különböző oldalakra legye­nek irányítva, hanem mindkettő ugyanazon oldalon lehet. Az 5—7. ábrabeli foganatosítási alakok­nál a függőleges (4) dugattyúfalak nyo­másra, míg a (3) hengerfalak húzásra van­nak igénybe véve, amely igénybevételek nagysága a sajtótól és a (2) hézag széles­ségétől függ, általában azonban oly lényeg­telenek, hogy a jelzett falak egyes, jóval olcsóbban ós pontosabban elkészíthető oly gyűrűkből lehetnek szerelve, amelyeket csak függőleges irányban kell egymással gyöngén összekapcsolni. Ezek a gyűrűk átlapolt karimák segélyével lesznek kiké­pezve és a varratokon ragasszal és gumi­zott szalaggal betapasztva. A gyűrű kapcsolásának egy másik módja abban áll, hogy a függőleges falak (40) belső karimával (1—4. ábra) lesznek el­átva, amelyek gyűrűalakú (41) tárcsák és (42) gumiabroncsok beillesztésével (43) csa­varok által lesznek összeszorítva. Hogy az (5) asztallap egy bizonyos ma­gasságon túl ne haladjon, megfelelő ma­gasságban további szelepek (4. ábra) lesz­nek alkalmazva. Ezeknek tömítőbetéttel ellátott (44) kúpjait rúgóhatás alatt álló (45) excentrikus rudak tartják meg ülőkéjü­kön és azalatt míg a sajtolóhengerben ma­radnak, az (1) visszahajló karmantyú által is az ülőkéhez lesznek szorítva. Ha a (4) dugattyú magasabbra emelkedik, a (44) szelepek a belső túlnyomás következtében

Next

/
Oldalképek
Tartalom