49819. lajstromszámú szabadalom • Vonatok, illetve mozdonyok összeütközését megakadályozó készülék

1. ábra a mozdonyt jelen találmány tár­gyával fölszerelve oldalnézetben, 2. ábra ugyanazt elölnézetben, 3. ábra a vészjelzést, ill. vészféket ki­kapcsoló berendezés oldalnézetben, 4. ábra ugyanazt elölnézetben, 5. ábra a két vonat mozdonyának elek­tromos kapcsolását vázlatban, 6. ábra a mozdonyra szerelt lánctartó ge­rendát nézetben, 7. ábra a mozdonyról lelógó kontaktus láncot az érintkező fejekkel oldalnézetben, 8. ábra a talpfára szerelt kontaktus feje­ket elölnézetben, 9. ábra vágányrészletet a vezetékekkel és két kontaktusfej csoporttal fölülné­zetben, 10. ábra az elektromos vezetékek meg­szakítási módját fölülnézetben, 11. ábra váltónál lévő villamos átkap­csoló készüléket a váltóállító készülékre reá szerelt állapotban hosszmetszetben, 12. ábra ennek függélyes keresztmetszetét nagyobb léptékben, 13. ábra pedig ezen berendezést föiiil­nézetben, részben metszetben tünteti föl. Az egész berendezés több fő alkatrész­ből áll és pedig a mozdonyokon lévő áram­fejlesztőkből, a mozdonyok alvázára szerelt áramleadó, illetve fölszedő kontaktus lán­cokból, melyek a sinek között közönként elrendezett kontaktus fejeken csúsznak vé­gig ; az ezen fejekkel összeköttetésben lévő és a sinek között hosszirányban végigfutó megszakított villamvezetékekből, végül azon áramfölvevő készülékekből melyek az őket átjáróáram hatására a vészjelzést megad­ják, illetve a vészféket működésbe hozzák. Az áramszolgáltató készülék lehet telep, akkumulátor vagy kis dinamó, mely moz­gatását a mozdonynak forgó kerekeiről nyerheti. Miként az 5. ábra szerinti vázla­latos rajzon látjuk, mindegyik mozdony két áramfejlesztővel és pedig az egyik az (5 és 6) és a másik a (7 és 8) áramfejlesz­tőkkel van ellátva. Azonkívül pedig mindegyik mozdony egy-egy (9 és 10) elektromágnes­sel is van ellátva. A vázlatos 7. ábrának megfelelően a sínek között nyolc egymás­tól és a földtől szigetelt vezeték szalad, melyek közül a (4 és 3) első kettő az 1. mozdony (5) áramfejlesztőjét a II. mozdony (10) elektromágnesével, a második (1 és 2) két vezeték a II. mozdony (7) áramfejlesz­tőjét köti össze az I. mozdony (9) elektro­mágnesének egyik tekercsével, a következő (11 és 12) két vezeték az I. mozdony (6) áramfejlesztőjét a II. mozdony (10) elektro­mágnesének másik tekercsével, az utolsó két (13 és 14) vezeték, végül a II. moz­dony (8) áramfejlesztő telepét az I. moz­dony (9( elektromágnesének másik teker­csével kapcsolja össze úgy, hogy ha ezen vezetékek megszakítva nem volnának, úgy az elektromágneseketállandóanáram járná át. A mozdonyokon levő áramfejlesztőkből és elektromágnesekből kiinduló vezetékek hozzácsatlakoznak a mozdony elején és végén annak hosszirányára merőlegesen elrendezett (p) tartókon levő (s') szorító­csavarokhoz, melyek egyúttal az (s) kon­taktusláncok fölvételére szolgálnak. Ezen kontaktusláncok, melyek több hosszúkás lapos (t) lemezből állanak, melyek (u) csa­pokkal forgathatóan vannak összeerősítve, a két (p) gerenda között olykép vannak ki­feszítve, hogy az ezen láncok alatt a sí­nek között levő (s) kontaktusfejeket menet közben gyengén súrolják, ilyen lánc 8 da­rab van a mozdony hosszirányában kife­szítve és mindegyikhez egy-egy vezeték csatlakozik. A sinek között ezek hosszirányára me­rőlegesen bizonyos a mozdony hosszánál kisebb távolságban nyolc (e, el, e2, e3, .... e7) kontaktusfej van a (t') talpfán levő (n) alaplemezen kiképezve, melyek egymástól el vannak szigetelve és egy-egy a vágányok között futó vezetékkel Össze­kapcsolva, miként az 8. és 9. ábrán látszik. A vágányok között futó vezeték, mint említve volt, helyenkint meg vannak sza­kítva, még pedig a megszakítási helyek páronként a vezetékhossz egy negyed ré­szével el vannak tolva, miként az legtisz­tábban a 10. ábrán látszik. Az 5. ábrán vázlatosan föltüntetett (9. és 10) elektromágnetikus berendezéseket rész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom