49806. lajstromszámú szabadalom • Készülék kisiklott vasúti járműveknek a vágányra való visszavezetésére

lokomotív a kisiklott jármű p,zon végénél áll rendelkezésre, amelyíen a kerekek közelebb feküsznek a megfelelő sínekhez, úgy a vágányon belül fekvő kerekek irányában a vonóerő irányára vonatkoztatott baloldali (a) sinre az (x) fölfutótömböt és a vágányon kívül fekvő kerekek irányában a jobboldali (b) sinre az (y) fölfutótömböt erősítjük. Ezután a kisiklott járművet a (P) erő irányában húzzuk úgy, hogy a jármű kerekei az (x) és (y) tömbök (c) fölfutó felületeire kerülnek és ezen lejtős fölülem teken a sinek fölső szélének magassága fölé futnak föl, miközben a fölfutótömbök oldalsó (d) terelő lécei a (c) lejtőkön futó kerekeket az (a), ill. (b) sinek felé terelik. Amint a 2—5. ábrákból látható, az (x) fölfutótömb a (c) lejtőből áll, mely alsló (e) szélével, a fölfutószéllel az (f) talpfára fekszik föl és fölső (h) szélével a sin fölső (i) széle fölé ér. A fölfutótömb továbbá a (j) nyúlvánnyal van ellátva, mely a sinfej fölött átnyúlik. A (c) fölfutó lejtőnek az (a) síntől jelfordított oldalán a (d) terelőléc olyként van elrendezve, hogy az (e) fölfutóéltől a fölfutólejtő fölső vége felé az (ja) sinhez közeledik és a fölfutó (p) kereket fokozlatosan az (a) sin felé tereli. Magától értetődik, hogy eközben a kerék a nyomkarimán fut. Hogy a fölfutó keréknek az (a) sin felé való terelése megkönnyíttessék, az (x) fölfutótömbnél a fölfutó lejtő, ill. fölfutófölület (cl) része a (d) terelőléctől az (a) sin felé is lejt, amint ez az 5. ábráiban látható. Lökések elkerülésére a találmány szerint a fölfutófölületnek a sínfej fölött fekvő (h) részéhez a lefelé lejtő, vályúalakú (c2) vezetőfölület csatlakozik, mely a kereket enyhe átmenettel vezeti át a sinre. Gélszerű a fölfutótömb külső oldalán az (r) ütközőlécet alkalmazni, hogy az esetleg nagy sebességg-el fölfutó jármű kisiklása biztosan megakadályoztassák. A fölfutótömb egyrészről a lefelé lejtő (c2) vezetővályú alatt, a sin két oldalán az (m, n) lábakkal, másrészről pedig az oldalsó (d) terelőléc az (e) fölfutóélen túl kinyúló (k) nyúlvánnyal van ellátva, melyek a két (g), ill. (f) talpfára fölfekvő támfölületeket alkotnak és a fölfutótömböt a keréknek a fölfutófölületre való fölfutása, ill. az (e) fölfutóéi érintése és a fölfutófölület elhagyása pillanatában bekövetkezhető billenés ellen biztosítják. A vonóerő irányában való eltolás ellen a fölfutótömb a (g) talpfa oldalához támaszkodó (o) ütköző által van biztosítva. Az (o) ütközővel szemben fekvő oldalon lévő (m) lábban az (1) szorítócsavar van elrendezve, melynek megszorítása által a fölfutótömb erősen a sinhez szoríttatik, minek folytán a fölfutótömböknek előírásszerű nyomtávola is biztosítva van. Az (1) csavaron kívül egy második (11) szorítócsavart is alkalmazhatunk. Ezen csavarok az (o) ütközővel egyetemben, a fölfutótömböt a vízszintes síkban föllépő forgató nyomatékok ellen is biztosítják. A sin jobboldalán megerősítendő (y) fölfutótömb (6—9. ábra) az (x) fölfutótömbbel lényegileg megegyezik, csupán a (c) fölfutólejtőnek magasabbra kell emelkednie, mert ezen az oldalon nem csupán a futókoszorút, hanem még a kerekek nyomkarimáját ;is a sin fölső ele fölé kell emelni. A nyomkarimának a sinfej fölött való átvezetését megkönnyítendő, a (c) fölfutólejtő és a (c2) lefelé lejtő vezetővályú között a vízszintes (cl) rész van elren,dezve. Továbbá a lefelé lejtő vezetővályú nem úgy, mint az (x) tömbnél a sínnek a (d) terelőléc felé eső oldalán, hanem a (d) terelőléctől elfordított oldalán fekszik. Ha a (P) vonóerő a kisiklott járműnek nem azon végén áll rendelkezésünkre, amelyen a kerekek a sínekhez közelebb fekszenek, hanem az ellenkező oldalon, amint ezt a 10. ábra mutatja, úgy a 11. és 12. ábrában föltüntetett terelőkeretet kell alkalmazni. Ez utóbbi a háromszögalakú (z) keretből áll, melynek egyik (zl) oldala azon (b) sin belső oldalához támasztható, amelyhez a jármű első kereke közelebb fekszik. A terelőkeret másik (z2) oldala a (b) sinnel hegyes szöget zár be és az (x) fölfutótömb