49715. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kemence
forrás megfelelő pólusaival vannak kapcsolva •és egymástól független önműködő (P) szabályozó szerkezetekkel birnak. Ezen elektródák szintén tégelyt képeznek; közöttük az •előbb leírt szerkezetű (G) ellenállás-részek vannak elrendezve. A függélyes (H) elektróda, mely a kemence (I) födelén nyúlik keresztül és (J) szabályozóval bír, az áramforrás neutrális pontjával van kapcsolva, úgy, hogy az áram az adagban egyenletesen oszlik el. A 10., 11. ábrákban föltüntetett foganatosítási ;alaknál az (A) külső tartály alul nyitva van, ebben pedig a (10) tűzálló béléssel ellátott centrális (B) kamra van elrendezve, melynek (11) feneke a (D) edény fölött a (12) kibocsátó nyílással bír. A külső és belső kemence célszerűen körkeresztmetszetű. A kemence hevítésére a vízszintes (G, F és H) elektródák szolgálnak, melyek az (I) szabályozókkal vannak ellátva és a belső (B) kamra fölött találkoznak s mintegy födelét képezik ezen kamrának. Az •elektródák közti teret a (14) állványrészek (13) rúgóinak hatása alatt álló (K, L, M és N) tartók töltik ki. Az elektródák és tartók végei (15) lyukkal bírnak, melyek az érc áthullását meggátolják, de az. olvadt érc átcsepegését megengedik. A tartók olyan széleseb, hogy az elektródákkal együtt teljesen lefödik a (B) kamrát és asztalt képeznek, melyen az érc a kezelés alatt nyugszik. Az ércet a (16) és (17) tölcséreken keresztül töltjük az (A) tartályba. A (20) csapágyon keresztül nyúló (18) kavaró tengely (22) karjára a tűzálló anyagból készült (23) testek vannak erősítve. A (18) tengely axiális beállítására a (24) csavarok, forgatására pedig a (21) szíjdob szolgál. A belső és külső kamra közti gyűrűs térben az esetleg keletkező salak gyűlhet össze. Az illó részek eltávolítására a (25) cső szolgál. Használatkor az ércet a (16, 17) nyílásokon töltjük az elektródák és a tartók képezte asztalra, a (18) tengelyt pedig úgy állítjuk be, hogy (22) karja néhány cm.-nyi távolságban legyen az asztaltól. Ha már most az áramot bekapcsoljuk, akkor az elektródák közt, valamint az elektródák és tartók közt fényívek keletkeznek, melyek utóbbiakat erősen fölhevítik úgy, hogy az érc megolvad és a fémes alkatrészek a (15) nyílásokon át a (D) edénybe folyhatnak. A redukció gyoi'sítására a töltőnyílásokon át alkalmas reagenseket is adagolhatunk. Mihelyt az érc fémes alkatrészeit kivontuk, a kavaró tengelyt annyira sülyesztjük, hogy a kavarókar az asztal fölüietét érintse, mikor is a kar a visszamaradt salakot az asztalról lesöpri és a (26) térbe, vagy pedig a (P) tartályba juttatja. Ez a kemence igen alkalmas kis menynyiségű nemes fémet, pl. ezüstöt vagy aranyat tartalmazó érc kezelésére. Az elektródáknak és tartóknak külön lyukasztása nem okvetlen szükséges, mert a természetszerűen létező közök rendesen elégségesek az olvadt fém átbocsátására. A kemence külalakja természetesen más is lehet. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos kemence, jellemezve fényívet képező elektródák és az ezek közé nyúló, másodrendű vezetőből álló tartórészek által, melyek oly elrendezésűek, hogy együttesen fölfekvő fölületet képeznek az adag számára annak kezelése tartamára. 2. Az 1. alatt igényelt kemence foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a fényívet létesítő elektródák áramszabályozókkal vannak ellátva. 3. Az 1. alatt igényelt kemence foganatosítási alakja, jellemezve egymással szemben elrendezett tartók által, melyeket rúgók szorítanak egymáshoz. 4. Az 1. alatt igényelt kemence foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az elektródák egy több fázisú áram különböző fázisaival vannak kapcsolva, míg egy centrális függélyes elektróda a több fázisú rendszer neutrális ponjával van kapcsolva. 5. Az 1. alatt igényelt kemence foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az elektródák és tartók egy vízszintes síkban vannak elrendezve úgy, hogy egy vízszintes asztalt képeznek.
