49699. lajstromszámú szabadalom • Teleszkópszerű árbóc szikratelegráfiához és más célokra
kell (18) fejeiknél fogva a (14) horonyból visszahúzni, mikor a csövet a (17) hüvelyből kényelmesen kiemelhetjük. Ez az árboc igen kényelmesen állítható fel: egyes részeit a használat helyére szállítjuk, a talapzat három részét összeállítjuk és a bajonettzárak segélyével egymással kapcsoljuk, a drótkötél végét a legbelső •csőbe becsavarjuk, a teleszkópcsőszerű csőrendszert a leírt módon behelyezzük a talapzatba, mikor a drótkötélnek a vezetőgörgők között kell feküdnie, azután pedig a kézi forgattyú forgatásával a kötelet előretoljuk, a leszerelésnél éppen ellenkezően járunk el. Célszerű, ha a csövek fölső vészein kívül gyűrűszerű (19) toldatokat alkalmazunk (10. ábra), melyekbe a berendelés állékonyságának fokozására feszítő köteleket fűzünk be. A 11 — 16. ábrán látható egyszerűbb foganatosítási alak olcsósága által tűnik ki. Ennél a foganatosítási alaknál a csövek beállítását drótkötél helyett fogasrúd (vagy csavar) segélyével végezzük. Mint az a rajzokból kitűnik, a (20), (21—26.) csövek a külső (27) csőben foglalnak helyet, mely alul a csövet a talajon függélyes helyzetben tartó (28) talapzatban végződik. Ez a 11. és 12. ábrán látható talapzat lényegében a (10), (11), (12) talapzatnak felel meg, de ennél annyiban egyszerűbb, amennyiben abba sem kötél, sem mozgató berendezés szerelve nincs. A (27) cső a (28) talapzaton jól meg van erősítve, mert — mint azt látni fogjuk — még egy ember súlyát is viselnie kell. A (27) cső. külső oldalán (29) fokok vannak a később megadandó célból kiképezve, a (27) cső mellett pedig a (31) vezetékekben függélyes irányban eltolható (30) fogasrúd van alkalmazva. A (27) cső fölső végén a (32) fogaskerék van ágyazva, mely a (31) fogasrúdba fogódzik és melynek tengelyére a (33) forgattyú van ékelve, hogy a (32) fogaskereket forgathassuk. A fogaskereket előnyösen zárókilinccsel szerelhetjük föl, az egyes (20, 21—26) csövek fölső végén pedig egy-egy karomszerű <35) nyújtvánnyal ellátott (34) koszorú van kiképezve, melynek toldata elég hossíú ahhoz, hogy a (30) fogasrúd fölé nyúljon, Az árboc fölállításának módja a következő: Mikor az árbocot (28) talapzatával függélyes helyzetbe fölállítottuk, egy ember a (29) fokokon a (27) cső fölső végéig fölmászik. Ezután a (33) forgattyút forgatja, mikor a (32) fogaskerékbe fogódzó (30) fogasrúd (31) vezetékében függélyes irányban fölfelé mozog. A fogasrúd felső vége az első, legkisebb átmérőjű (20) cső (35) toldatába ütközik, a (20) csövet a 15. ábrán látható helyzetébe emeli, mikor a fölállítást végző munkás a (36) pecket a (20). cső belső végének eme pontján alkalmazott furataiba dugja úgy, hogy ez a (20) cső a (36) pecek segélyével a (21) cső fölső végére támaszkodik. Most már a munkás a forgattyú ellenkező értelmű forgatásával alsó végállásába ereszti le és mikor a fogasrúd eme helyzetébe elérkezett a következő (21) cső (34)- koszorúját forgatja el akként, hogy a (35) toldata a fogasrúd fölé kerüljön. Ekkor az előbb leírt műveletet ismétli, vagyis a (30) fogasrudat újból megemeli, míg- ez a (21) cső toldatába nem ütközik és ezt és a vele a (36) peeek útján kapcsolt (20) csövet is meg nem emeli. Mikor a munkás a (21) csövet teljesen fölemelte, a következő pecket dugja be, minek következtében a (20) és (21) cső a (22) csőre fog támaszkodni. Ekkor a munkásnak csakis az előbb leírt műveletet kell ugyanoly sorrendben végeznie, míg az utolsó csövet is föl nem emelte. Ha az árbocot össze akarjuk húzni, ugyanezeket a műveleteket ellenkező sorrendben kell végezni, mikor a fogasrúd csakis arra szolgál, hogy a csöveket visszatartsa és ezek túlságos gyors sülyedését meggátolja. Fogasrúd helyett a csövek megemelésére csavarkerékbe fogódzó csavart is használhatunk, mikor a csövek megemelését könynyen lehetne a talajról is végezni, mert ekkor csakis az szükséges, hogy a (27) cső alsó végéig megnyújtott csavart forgassuk. De lehet a rajzon ábrázolt szerkezetet is a