49651. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés távkapcsolásoknak tengeren való eszközlésére

— 2 — kus kontaktusok segélyével vagy elektro- 1 mágneses úton áramlökésekké alakíttatnak át, amelyek ismét a kapcsolás eszközlésére szolgáló relaisket működtetnek. Azáltal, hogy az impulzusokat a víz közvetíti, a levegőbe nyúló antennák alkalmazása elesik, mert a fölfogó gyanánt használt membránok, ill. mikrofonok ismert módon víz alatt is elrendezhetők, miáltal az antennák alkalmazásával járó összes hátrányok elkerültetnek. Tudvalevőleg a gyors lefolyású lökéshullámok diffrakciója, — mely tekintetben hasonlóan viselkednek,_ mint rendkívül rövid hullámhosszal biró tiszta harmonikushullámok — igen csekély úgy, hogy megfelelő tölcsérek alkalmazása általa lökések energiája bizonyos irányokba sűríthető, ill. a lökések tovaterjedési iránya bizonyos meghatározott térszögre korlátozható olyként, hogy ezen térszögön kívül a fölületegységen keresztülmenő lökési energia a fölfogókészülék érzékenységi küszöbén alul marad. A fölfogóké3züléket bizonyos ismert irányból jövő idegen befolyások ellen is megvédhetjük azáltal, hogy a fölfogó szervet az illető oldalakon a lökéshullámokat erősen csillapító anyagból, pl. parafából, viaszból stb. készült ernyővel vesszük körül. Hogy a vízzel közölt impulzusokat a gyakorlati alkalmazhatóság szempontjából tekintetbe jövő nagyobb távolságokban eszközlendő távkapcsolások végzésére is használhassuk, ezen impulzusokat célszerűen egyenlő időközökben ismétlődve, vagyis periodikusan közöljük a vízzel és pedig oly frekvenciával, mely a fölvevő állomáson működtetett relais önrezgési számának megfelel úgy, hogy az egyes impulzusok hatása összegeződik és aránylag gyönge lökések is már működésbe hozzák a relaist. Minél kifejezettebbek a relais önrezgései, annál érzékenyebb lesz oly impulzusok számára, melyeknek frekvenciája egyenlő a relais önrezgéseinek frekvenciájával. Ily módon nem csupán a fölfogókészülék érzékenységét, ill. a kapcsolási távolság nagyságát növelhetjük, hanem a készülékeket annyira hangolhatjuk, hogy egyrészt 1 különböző frekvenciák alkalmazása mellett ugyanazon fölfogó állomás különböző fölfogó készülékei tetszés szerint működtethetők és több állomás között egyidejűleg tartható fönn zavartalan közlekedés, másrészről pedig a pontos hangolhatóság idegen vagy ellenséges oldalról való befolyás ellen is. véd, még oly irányban is, amelyben a fölfogószerv ernyők által nincsen védve. A gyors lefolyású lökéseket a vízben célszerűen exploziószerű folyamatokkal idézzük elő. A mellékelt rajz 1—3. ábrájában ezen adókészülék három példaképeni foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1. ábrában az (1) burkolt exploziós mótor a (2) dinamógéppel van kapcsolva. Az exploziós mótor hengerének fenekét a (3) membrán képezi, melyhez a (4) hangtölcsér csatlakozik. Egyébként a mótor közönséges, elektromos gyújtással fölszerelt mótor szerkezetével bír. Az (1) mótor gyújtása rendesen ki van kapcsolva. Ez alatt a motort a (2) dinamó tartja mozgásban, mely pl. egy akkumulátortelepből táplálható és mótor gyanánt működik. Ha impulzust akarunk adni, úgy a gyújtást egyszerűen az impulzus tartamára bekapcsoljuk. Most a mótor hengerében exploziók mennek végbe, melyek a (3) membránnal erős lökéseket közölnek. A (3) membrán lökéseit a (4) tölcsérben lévő vízoszlopnak adja át, mely lökések egyenes vonalulag terjednek a vízben. Az exploziók alatt a (2) dinamó generátorként működik és a fölösleges energiát az akkumulátorokba halmozza föl. A mótor fordulatszámának szabályozása által az exploziók frekvenciája szabályozható. Ezen exploziószerű impulzusok azonban nem csupán tényleges exploziók, hanem más folyamatok által is hozhatók létre. A 2. ábra szerint pl. az (5) tölcsérben elrendezett (6) fúvókán keresztül gőzt vezetünk a vízbe. Az állandóan forgó (7) tolattyú a gőzbeáramlást periodikusan elzárja és nyitja. A tölcsérbe áramló gőz a tölcsérben lévő vízmennyiséget először kilöki, az-