49591. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékelegyek egyidejű lepárlására és koncentrálására
A jelen eljárásnál azonkívül a fölbontandó folyadékelegyet úgy adagoljuk a lepárló tartányba, hogy az tökéletesen elgőzölög. Mivel azonban ezen gőzök, melyeknek hőmérséklete az egyes elegyrészek forráspontjai közé esik, soha sem érik el a legmagasabb forráspontú elegyrész hőmérsékletét, azért célszerű azokat a nehezebben forró elegyrész forráspontjáig, sőt még azon is fölül túlhevíteni. Ilyen módon elérhető, hogy az oszlopban a magasabb forráspontú elegyrészek teljesen különválnak az alacsonyabb forráspontú elegyrészektől és mindkettőt mint tiszta lepárlási terméket kapjuk meg, még azon esetben is, ha az eredeti folyadékelegy nem illékony elegyrészeket tartalmaz. A találmány tárgyát képező eljárással — föltéve, hogy az összes elegyrészek illókonyak és pedig különböző hőfoknál forrnak — az elegyrészek tökéletes elválasztását el lehet érni, ha a lepárló tartányt a hőveszteségektől megvédjük és az alúl eltávozó, nehezebben forró elegyrészekhez a gyorsabban forró elegyrészből megfelelő mennyiséget vezetünk fölülről az oszlopba. Ezáltal nemcsak hogy tökéletes lesz a két elegyrész különválása, de emellett mindkét, illetve az összes elegyrészeket teljesen tiszta állapotban kapjuk meg. A találmány tárgyát képező eljárás gyakorlati alkalmazása igen széles körre terjedhet és természetesen mindazon folyadékelegyeknél alkalmazható, melyeket rektifikálás által bonthatunk részeikre. Előnyösen alkalmazható pl. vizes salétromsav koncentrálásánál. Itt a legmagasabb forráspontja van a salétromsavtrihydrátnak és így higabb savak lepárlásánál természetesen csak ezt a koncentrációt érhetjük el; a rektifikáló oszlop levezető csövében tehát 68°/0 -os salétromsavat kapunk. A mellékelt rajzon egy készülék sematikus rajza látható, mely a leírt eljárás kivitelére szolgál. A készülék az (1) lepárló üstből, a (2) túlhevítőből, a (3) rektifikáló oszlopból, a (4) víztartányból és a koncentrált savat, levezető (5) csőből áll. Ha a (3) oszlop pl. egy (6) födél által elzáratik, akkor egy külön (7) vezetéket kell alkalmazni a vízgőz számára, mely célszerűen a (8) kondenzátorba vezettetik, hol a (4) víztartány megtöltéséhez szükséges desztillált víz gyűl össze. A készülék használata közben az (1) lepárló üstbe vezetjük a koncentrálandó, pl. 30%-os salétromsavat, illetve azt az üstben elgőzölögtetjük. Ez célszerűen úgy történik, hogy a forrásban lévő savat csak igen kis mennyiségben adagoljuk a lepárló üstbe, hogy a salétromsavtartalom említésre méltó mértékbea ne gyarapodjék. A fejlődött gőzök azután a (2) túlhevítőben a megkívánt fokú hőmérsékletre emeltetnek s innen a (3) rektifikáló oszlop alsó részébe áramlanak. Ez utóbbiban a (4) tartányból fölülről kifolyó víz egy lefelé haladó folyadékáramot létesít, mely a fölfelé szálló gőzből salétromsavat vesz föl s vizet ad le. A gőzök hőmérsékletének oly magasnak kell lenni, hogy a sav 68°-ra begőzöiögtessék úgy, hogy — mivel fölülről folytonosan új vízmennyiség adagoltatik — ha a rektifikáló oszlop elegendő hosszú, természetesen csak tiszta vízgőz távozhat el. Mint föntebb említve volt, ezen vízgőzből célszerű közvetlenül az oszlop fölött, illetve a (8) kondenzátorban anynyit lecsapatni, amennyi a (4) víztartány táplálásához szükséges. Ha az (1) lepárló üstben egyáltalán nem gyűlik össze folyadék, akkor csaknem minden esetben, mikor a jelen eljárást alkalmazzuk, öntöttvasból készült retortákat használhatunk, melyeket bizonyos magasságig kellő finomságú és tisztaságú kvarchomokkal töltünk meg. Ha a folyadék a forró homokba beszivárog, ott el fog párologni úgy, hogy a lepárló üstben folyadékkészlet egyáltalán nem gyűlhetik össze. Ennek következtében biztosítva van az, hogy a gőz mindig egy és ugyanazon hőmérséklettel jut a túlhevítőbe. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás folyadékelegyek egyidejűleg történő lepárlására és koncentrálására, azáltal
