49546. lajstromszámú szabadalom • Légnyomásos fék

csalás is megszűnik, a működés pedig a 1 (22) hengerben uralkodó nyomás csökken­tése közben ugyanoly rugalmas, mint mi­dőn a nyomás alatt álló levegő a (251 ) kamrába áramlott. Ettől kezdve a mű­ködés nagyon hasonló a föntebb hivat­kozott szabadalomban leírt szerkezetéhez, kivéve azt a körülményt, hogy bár a jelzett régebb szerkezetnél a levegő nyomása a (21) dugattyúra szintén megszűnt, a rúgónyo­piás ellensúlyozásához szükséges összes le­vegő elveszett. Kiemelendő még, hogy a most leírt szerkezetnél azután, hogy a (22) hengerből a nyomás alatt álló levegő a sza­badba távozott el, a (34) segédtartányban nyomás maradt fönn, mely a (22) kamrának a fék megeresztése céljából történő meg­töltését, mint azt a továbbiakban részletezni fogom, elősegíti. Az első üzemi fékezés után a fék meg­eresztése a következő módon történik. A fővezeték nyomásának kis mértékű nagyob­bításáuál az (57) dugattyú balra mozdul el és ezáltal a (101) és (107) csatornák jönnek egymással összeköttetésbe úgy, hogy a (251 ) kamrából levegő áramlik ki a szabadba és a fékező erő kisebbedik. Ugyanekkor a (115) táplálócsatorna a (103) csatornával közle­kedik úgy, hogy a fővezetékből az (53) kam­rába és innen a (121) csatornán át a (22) hengerbe, továbbá a (113) vagy (114) csa­tornán át a (102) és (96) csatornába és in­nen a (34) segédtartányba áramlik a levegő. Ez addig tart, míg a (34) segédtartányban és a (22) hengerben a nyomás maximumát el nem éri, miközben a fék teljesen, de las­san megereszkedik, úgy azonban, hogy a lokomotivvezető e megeresztést bármely pillanatban megszakíthatja, ha a fővezeték­ben a nyomást csak igen kis mértékben is csökkenti, miáltal a szeleprészek az 5. ábrán látható helyzetbe jutnak. A féknek a második üzemi fékezési hely­zetből való megeresztésénél először a (65) segéd tolattyú balra mozog, míg a (66) üt­köző a (62) ütközővel nem érintkezik és tovább, míg a (61) tolattyú annyira mozdul el balra, míg a (101) csatorna a (95) csa­torna fölé, a (102) csatorna a (96) csatorna fölé nem kezd jutni, a (114) csatorna pedig­egészen, vagy részben a (102) csatorna fölé­kerül (8a. ábra). Ekkor a (34) segédtartány­ból a (96, 102) és (114) csatornákon át le­vegő áramlik az (53) tolattyúkamrába é& innen a (121) csatornán át a (22) hengerbe. A levegő a (34) segédtartányból az (53} kamrába nagyobb nyomás alatt áramlik ber mint a fővezeték nyomása és ennek követ­keztében az (57) dugattyú majdnem azon­nal jobbra visszamozog, míg a segédtolaty­tyú (104) csatornája a főtolattyú (101) csa­tornája fölé kezd jutni, ez a csatorna viszont részben a (95) csatorna fölé kerül, mely a. (25l ) rúgókamrával közlekedik és ezért a­levegő a (251 ) rúgókamrából az (53) kam­rába és innen a (22) hengerbe visszaáramlik úgy, hogy a fékmegeresztés első fokozatán tetemes mennyiségű nyomás alatt álló' le­vegő jut vissza a (251 ) rúgókamrából a (22) hengerbe, ahonnan kezdetben kiáramlott,, tehát ez a levegő nem megy úgy mint az eddig ismert szerkezeteknél, a szabadba,, mi lényeges megtakarítást biztosít. Midőn az (53) kamrában a nyomás nagyobb, mint a fővezeték nyomása, az (57) dugattyú to­vább mozog jobbra és a levegőnek a rúgó­kamrából és a segédtartányból a (22) hen­gerbe való áramlását megszakítja, minek következtében a működés a szükséges rugal­massággal történik. Midőn a rúgókamrában uralkodó nyo­más a fővezeték nagyobbított nyomásával egyenlő, a segédtolattyú a 3. ábrán lát­ható helyzetbe jut, amikor is a (116) ki­vájás a rúgókamrát a külső légkörrel, a segédtartányt és a (22) hengert pedig a. fővezetékkel a már leírt úton köti össze­úgy, hogy a fék teljesen föl van eresztve-és a rúgókamrából az összes levegő el­szállt. A vészfékezésnél az eljárás a következő: A lokomotivvezető az állás helyén alkal­mazott szelepet vészfékezésre állítja be, 8 ezáltal a fővezetékben gyors és nagymér­tékű nyomáscsökkenést okoz, azonban a fővezeték ellenállása miatt a nyomáscsök­kenés csak fokozatosan terjed hátsó vé­géig. Először az első kocsi szelepe indul

Next

/
Oldalképek
Tartalom