49523. lajstromszámú szabadalom • Távolságmérő
adott elállításnak, ill. azok távolságának alapján, vagy pedig az említett eltérítő szerkezet állandói alapján állapítják meg. A mérésre a találmány szerint egy külön optikai mérőkészülék szolgál, mely az egyik tárgylencséből kiinduló fénysugarakat megfelelően eltéríteni képes. Ezen készülék, melyet grafikai kozinus-mikrométernek akarunk nevezni, a következő meggondolásokon alapszik: A (16) prizma (10. ábra) a (17) fénysugarat, melyről föltételezzük, hogy a prizmának főharántmetszetében, azaz a prizma törő élére merőleges síkban fekszik, tudvalevőleg ugyanabban a síkban elfogja téríteni, amikor is tehát a megtört (17a) fénysugár a (18) ernyőt a (17b) pontban fogja metszetni, mely a (17) fénysugár meghoszszabbításának az ernyővel való (19) metszési pontján kívül fekszik. Ha már mosta (16) prizmát pl. a 11. ábrában föltüntetett nyíl irányában, egy a prizma törőszögét felező síkra merőleges tengely körül elforgatjuk, akkor a megtört (17a) fénysugár ugyancsak a nyíl irányában és ugyanazzal a szöggel el fog forogni és pedig ha a (18) ernyő az említett szögfelező síkkal párhuzamos, akkor a (17b) metszési pont oly körívet fut be, melynek középpontja a (19) pontot födi. Ha továbbá a (16) prizma mellett az ezzel azonos alakú (20) prizmát rendezzük el, és pedig akként, hogy a két prizmának törőszögeit felező síkok, valamint a törőélek egymással párhuzamosak legyenek és általában a fölületek a 12 ábrában föltüntetett módon feleljenek meg egymásnak, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy, miután a (20) prizma hatása alatt megtört fénysugár a (18) ernyőt a (17c) pontban, a (16) prizma hatása alatt meg tört fénysugár pedig az ernyőt a (17b) pontban találná, a (17) fénysugárnak ezen két, egymással ellenkező eltérítése folytán a megtört (17a) fénysugár iránya a (17) sugáréval megegyezik és a (17a) fénysugárnak és az ernyőnek metszéspontja a (17b, 17c) küzt felezi; másszóval a két (16, 20) prizmából álló prizmacsoport a föltüntetett helyzetben természetesen akként hat, mint a planparallel fölületekkel bíró üvegtestek. Ha már most a (16, 20) prizmákat azonos tengely körül és szöggel, de ellenkező irányban elforgatjuk (13. ábra), akkor a fénysugárnak az ernyővel való metszési pontja el fog tolódni a (21) vonal mentén, mely a két elforgatott prizma főbarántmetszeteinek síkjai által alkotott lapszöget felező és a (17, 17a) fénysugarakat tartalmazó síknak az ernyővel való metszési vonalát képezi, ahol is az említett felező síknak térbeli helyzete a (20, 16) prizmáknak azonos tengelye körül és szöggel, de ellenkező irányban történő elforgatása folytán változatlan marad. Magától értetődik, hogy a megtört fénysugár és az ernyő metszési pontjának a (21) vonalon kell feküdnie ; egyedül a (20) prizma elforgatásának hatása alatt ugyanis a fénysugár az ernyőt pld. a (17c) pontban, a (16) prizma hatása alatt pedig ugyanakkor a (17b) pontban találná, amiből következik, hogy a (16, 20) prizmáknak kölcsönzött egyenlő mértékű, de ellenkező irányú elforgatás folytán a megtört sugár az ernyőt a (21) vonalra merőleges (17b, 17c) köznek felezési pontjában azaz (21) vonalnak egy pondjában metszi. Az elmondottak alapján világos, hogy a két prizmából álló, leírt eltérő szerkezetet a szemlencse optikai terében (9. ábra) létesülő megszakított képnek (13e) vagy (14e) részét előállító fénysugarak eltérítésére használhatjuk föl oly célból, hogy a megszakított képet egységes képpé alakítsuk át. Ezen célból a két (16, 20) prizmát pld. a (8) tárgylencséből (1. ábra) bejutó fénysugarak útjába helyezzük és pedig akként, hogy a prizmák törő szögét felező síkok a távolságmérő X—X hossztengelyére merőlegesek legyenek (14. ábra). Normális körülmények között a két prizma törő élei ugyanazon az oldalon vannak és a (12) prizmának szabad kibocsátó fölületével párhuzamosak. Ezen elrendezésnél a két prizma akként működik együtt, hogy a (17) fénysugarat egy és ugyanabban az irányban térítse el, amikor is a megtört (17a) fény-