49517. lajstromszámú szabadalom • Betűöntőgép

— 11 -sikra térjünk át, a (113) emeltyű a (115) rúgó hatásával ellentétesen lefelé mozgatjuk, míg e mozgatást a (40b) ütköző határolja. E pillanatban a használatban volt betűodortárcsa a (41) dobon rendes helyzetébe visszatért. Az emeltyű további lemozgatását a hajlékony (114) csukló egyenlíti ki. A (113) emeltyű, lefelé való mozgása közben, a (111) retesz legömbölyített (Illa) orrába ütközik, a reteszt kiiktatja és a <112) szegment bevágásaitól szabaddá teszi, miáltal a (110) emeltyű is szabaddá lesz. A (113) emeltyűnek a (111) retesz (Illa) orrára kifejtett működési módja a 31. ábrából látható. A (111) reteszt a (111b) rúgó a kilincsívvel rendesen kapcsolatban tartja. Ha a két (110) és (113) emeltyűt együttesen kezünkben tartjuk, akkor azokat egyidejűleg föl- és le mozgathatjuk, mimellett a (110) emeltyű mozgatása a kívánt betűodortárcsát abba a helyzetbe hozza, amelyből az az öntőhelyzetbe lehúzható, ami a (113) emeltyű fölfelé mozgatásának utolsó részében, a (112) kilincsívvel való kapcsolaton túl következik be. A másik kiviteli alaknál, amelynél a használatban levő betűodortárcsa önműködően tartatik alsó vagy öntőhelyzetében, a bevágásokkal ellátott (116) kilincsív (37. és 38. ábra) lazán van a rövid (117) tengelyre föltolva, mely a billentyűdeszka köpenyének külső oldalába van beerősítve. A (117) tengely belső végén a (118) tolóbillentyűemeltyű van lazán elhelyezye. A (116) kilincsív a (116c) csapot tartja, mely egy hasítékon át a billentyűdeszka köpenyébe nyúlik és a (118) emeltyű hatása alatt áll. A (116) kilincsív fölfelé és lefelé való mozgását a (116a, 116b) ütközőcsapok határolják és a (119) rúgó a kilincsívet a belső (116b) ütközőcsappal rendesen érintkezésben tartja. A (118a) tolóbillentyű a (118) emeltyű végében forgathatóan van megerősítve és lefelé nyúló (120) rögzítéssel bír, mely a (118) emeltyű legmélyebb helyzetében a (121) retesszel kapcsolatba kerül, mely kapcsolatot a (122) rúgó állítja elő. A (118) tolóemeltyű hátrafelé nyúlik, a (72) állványzaton áthatol és belső végén a fölfelé álló (123) kilincset tartja, melyet a (123a) rúgó állandóan a (118b) ütközőcsaphoz szorít. A (123) kilincs fölső vége a kilincs fölfelé való mozgásánál az (5) kengyel (5a) kiugrásába ütközik és az ezen kiugrással való érintkezését a (124) vezetődarab (37. ábra) akadályozza meg. A (118) emeltyű belső vége a (118c) ívhasítékkal bír, mely az (50) csuklótag (50a) részével kapcsolatban áll. Az (50) csuklótag a föntebbi leírás szerint a (47) tengely (49) emeltyűkarját (1. és 2. ábra) az (51) emeltyűkarral (26. ábra) köti össze. Az (51) emeltyűkar lazán ül forgáscsapján és oldalirányú mozgást kaphat, azon célból, hogy a rajta elhelyezett (51a) görgő a (29a) excenter hatása alól elvonassék. A (118) emeltyűnek belső kiszélesített végén (37. ábra) a (125) rúd van fölfüggesztve, mely a (126) vezetékben (39. ábra) van vezetve és alsó végével a rúgónyomás alatt álló (127) tuskóba nyúlik. A (125) rúd alsó végén két (125a) és (125b) fölület van kiképezve, melyek közül az utóbbi a (128) vezetékre bat, míg a (125a) fölület a (127) tuskónak leferdített (127a) fölületével működik össze. A (127) tuskó a (72) gépállványzat vezetékeiben csúsztatható és a (130) rúgó által a (125) rúdhoz szoríttatik. A (127) tuskónak az a célja, hogy az (51) emeltyű (51b) végével (39. és 41. ábra) összeműködjék, azon célból, hogy az (51) emeltyű alsó helyzetében tartassék és az (51a) görgő a (29a) excenter terjedelmén kívül helyeztessék, ha a nagy (a, b, c, t) tartalmazó betűodortárcsák egyike segélyével több betűt akarunk önteni. A (113) és (110) kéziemeltyűk arra szolgálnak, hogy úgy mint a föntleírt kiviteli alaknál egy betűodortárcsacsoportról egy másikra menjünk át. A (116) kilincsív ebben az esetben azonban csak három bevágással vagy nyugasszal (3. és 5. ábra) van ellátva, melyek a gépben elhelyezett három betűodorkerékpárnak felelnek meg. A 35. ábrán a középső betűodortárcsapárnak a kis (a, b, c, t) tartalmazó betűodortárcsája a használati, illetve öntőhely-