49512. lajstromszámú szabadalom • Lóhereszóróval kombinált sorvetőgép
•dik, ami mindkét növényfaj fejlődését gátolja. Végül, különösen a szélesebb sortávolságú vetőgépeknél, az így elvetett lóhere sorai egymástól messze kerülnek, a vetés csíkos lesz, mivel a lóhere a nagy sortávolságot elfoglalni nem birja, a talaj roszszul kihasználva. Fenti hátrányok megszüntetését eélozza jelen talál mán}7 tárgya, melynek lényege abban áll, hogy a lóhereszekrényt a csoroszlyatartó rédazat fölött helyezzük el úgy, hogy szórónyílásai (tölcsérei) a rudazat között a talajtól akkora távolságben állanak, amekkora a fölemelt helyzetben lévő rendes vetőgépcsoroszlyák és a talaj közötti távolság. Ezen elrendezés avval az előnnyel bír, hogy a lóhereszekrényből távozó magvak aránylag igen rövid úton esnek szabadon, miért is szélokozta esetleges elterülósük következtében sem juthatnak a védnövény soraiba, avagy további szomszédos sorokba, hanem mindenkor két sor között jutnak a talajba. A lóheremag tökéletesebb vezetését még jelen találmány értelmében alkalmazott szórólemez is előmozdítja, mely a kivezető tölcsérek alsó nyílása alatt megfelelő szög alatt van elrendezve úgy, hogy az a szekrényből kiszórt lóheremagokat hátrafelé tereli, illetőleg közvetlenül a csoroszlyák előtt hullatja a talajra. Ez esetben a lóhere vetése nem sorokba, hanem a védnövény sorai között egyenletesen szétszórva történik. A lóhereszóró Bzekrény vetőtengelye azonkívül a kalászos mag vetőtengelyétől teljesen független hajtószerkezettel van ellátva. A bemutatott rajzon jelen találmány tárgyát alkotó egyesített lóhereszóró- és vetőgép egy példaképeni foganatosítási alakja látható (hol az áttekinthetőség kedvéért a szokásos két csoroszlyasor helyett csak egyet tüntettünk föl), nevezetesen az 1 ábrán oldalnézetben, a 2. ábrán pedig hátulnézeíben, mimellett az egyébként ismert elrendezésű csoroszlyákat eltávolítva képzeljük. A találmány értelmében az (a) lóhereszóró szekrényt a kalászos mag vetőszekrénye, illetőleg a csoroszlyák előtt lehető mélyen, célszerűen a csoroszlyatartó rudak fölött rendezzük el. A belőle lefelé nyúló (b) tölcsérek egész közel kerülnek a talajhoz, körülbelül akkora távolságra a mekkorára a csoroszlyák vannak fölhúzott, állapotban. A (b) tölcsérek a csoroszlyatartó (c) rudak között vannak elrendezve és egy közös (d) szórólemezzel is el vannak látva, mely elforgathatóan és beállíthatóan van a (b) tölcséreknek a menetirány felé eső oldalán megerősítve és működő helyzetében a tölcsérek nyílása alatt kellő szög alatt foglal helyet. Ily helyzetben a tölcsérekből ráhulló lóheremagvakat hátrafelé a csoroszlyák elé szétszórja. E lemez elforgatásával a lóheremagvaknak a (b) tölcsérekből egyenesen a talajra való hullását érjük el, mikor is a vetés a tölcsérek egymástól való távolságának megfelelő széles sorokban történik. Minthogy a (b) tölcsérek a kalászos magot vető szerkezet tölcsérei között vannak elrendezve, a lóhere sorai minden körülmények közt (akár szórva, akár nem szórva történt a vetás) a kalászos vetés sorai közé kerülnek. A lóhere vetőtengelyen alkalmazott vetőszerkezet úgy van méretezve, hogy félakkora mennyiségű magot juttasson a két szélső (b) tölcsérbe, mint a közbenső tölcsérekbe, oly célból, hogy a vetőgép megfordulásával a szélső félsorok egymást egész sorra egészítsék ki. Ennek folytán a (b) tölcsérek száma eggyel több, mint a kalászos magot vetőszerkezet tölcséreinek (csoroszlyáinak) száma. Az (a) lóherevetőszerkezet hajtása a kalászos magot vetőszerkezet hajtásából teljesen független hajtómű által. A találmány tárgyával az egyik külön munkát igénylő magbetakarás (hengerlés, boronálás stb.) megtakarítható, mert ezt a műveletet a csoroszlyák tökéletesen elvégzik, kellő mennyiségű földdel takarván be egyenletesen a vetést. A találmány tárgya tehát lehetővé teszi a lóhere- és hasonló más növénymagnak egyenletes vetését, még pedig a védnövény vetésével egyidejűleg, vagy attói elkülönítve,
