49469. lajstromszámú szabadalom • Írógép
2 -tosítási alaknál a (3) lemezben fölfelé | nyúló (5, 6) vezető peckek vannak ágyazva. I Ezen (5, 6) vezető peckek egymás mögött ívalakban elrendezett két sorozatban vannak alkalmazva; a (7) betűkarok ezen sorozatok két-két szomszédos pecke között csúsznak (3. ábra), mimellett a vezető peckek a betűkaroknak alsó részébe kapaszkodnak. A (4) lemeztől a (8) vezető peckek sorozata nyúlik lefelé; a betűkarok két-két szomszédos pecek között vannak elrendezve és a peckek a betűkarok fölső részébe kapaszkodnak. A (7) betűkarok a fölső (9) rúdból és a vele párhuzamos (10) rúdból állnak; ezen rudak egymással mellső és középső részür kön a velük derékszöget képező (11, 12) rudak, hátsó végükön pedig a rézsútos (13) rúd segélyével vannak összekötve. Az ily módon kiképezett betűkarok merevek és ennek folytán hajlító igéngbevétellel szemben az eddig ismeretes betükaroknál ellentállóbbak. A (14) tipusfej, mely jelen esetben hár rom betűvel van ellátva, a (16) papírhenger előtt elrendezett (15) papirszorító lemezzel működik együtt. A (17) tartók a (20) szorító csavar segélyével beállíthatóan vannak a gépállvány mellső falán elrendezett (18) lécre szerelve. A (17) tartók a tipusemelők működtetésére való berendezéseknek megfelelő számban vannak elrendezve. A (17) tartó előrenyúló vége villaszerűén van kiképezve; az ezen villát képező (21, 22) részek között elrendezett csap körül a (29) kivágással ellátott (23) alaktárcsa leng1 (7. ábra), melyet az írás alkalmával kifejtett erővel szemben kihajlás és meggörbülés ellen a (25) merevítő pofa (1. ábra): segélyével bisítosítunk, mely a (23) alaktárcsával egy darabot képez és annak homorú részénél van elrendezve. A (23) alaktárcsat a kettős (26) kar két szára közé yan helyezve; ezen kettős kar az alaktárcsára erősített (27) csap körül leng, másik vége pedig a betükarhoz csatlakozik és a (28) csap útján annak középső (11) keresztrészéhez van I erősítve. A (6, 8) vezető peceksorok kö- ! | zött a (26) kettős kar számára megfelelő I hely van hagyva, hogy azt a betükar működtetése céljából szabadon előretolhassuk. A kettős (30) könyökemelő (1—3. és 8. ábra) a (17) tartó villaalakú végét fogja körül és ahhoz a (31) csap körül lengően van hozzáerősítve. Ezen könyökemelő egyik karja a (23) alaktárcsa hasítékában mozgó (32) csigával van ellátva, másik karja pedig a (33) rúddal áll kapcsolatban, mely a föl nem tüntetett billentyűkarokkal van összekötve. Könnyen érthető, hogy a billentyűkarok leszorítása folytán a (33) rúd a kettős (30) könyökemelőt a 2. ábrán föltüntetett helyzetbe hozza, minek folytán a (23) alaktárcsa elfordul és a betűkart a nyomtató lemez felé tolja, miközben a (26) kar a vezető peceksorok között foglal helyet. A 4—6. ábrákon a betűkarok vezetésének más foganatosítási alakja van föltüntetve, mely szerint a vezetést fogazott lemezek vagy fésűk segélyével eszközöljük, melyek közül a (2) talplemez fölső (3) lemezében két alsó (34) fesű, a fölső (4) lemezbe pedig egy fölső (35) fésű van erősítve, mely a fölső lemeztől lefelé nyúlik. Ezen fésűk ívalakban vannak kiképezve (5. ábra) és előnyösen a (30) csúcsokkal biró fogakkal vannak ellátva (6. ábra). A betűkarok a fésűk két-két szomszédos foga között haladnak és azok által ép úgy, mint az első foganatosítási alaknál, három pontban vezettetnek. Mindkét foganatosítási alaknál a (23) alaktárcsa és a (30) könyökemelő a (37, 38) nyúlványokkal vannak ellátva, melyek a forgási csapok mögött kinyúlnak és az egyes szerkezeti részeknek pontos együttműködését biztosítják. A leírtakból kitűnik, hogy a találmány tárgyát képező berendezéssel az említett előnyöket egyszerű és mégis hatásos módon érjük el. Azáltal, hogy a betűkarok számára aránylag rövid vezető peckeket alkalmazunk, a karok, melyek a betüemelőket működtető berendezésükkel összekötik, I a betüfejhez közelebb erősíthetők meg, , mint az eddig ismert szerkezeteknél, mert
