49456. lajstromszámú szabadalom • Írógép

betűt nem födi el. Ha a (173) szánkát nem szélső helyzetbe, hanem valamely közbeeső helyzetbe állítjuk be, akkor természetesen a szalag is többé vagy kevésbé emeltetik meg úgy, hogy a szánkának időszakos eltologatása által a szalag egész szélességét kihasználhatjuk. Közvetlenül a nyomtatási hely előtt van a kocsiágyra erősített (178) verőfej-vezeték •elrendezve, melynek két kifelé nyúló (179) pofája szűkülő (180) tért hagy szabadon, amelyen keresztül kell a verőfejnek a dobra csapódnia. E vezeték a kocsiággyal együtt mozog úgy, hogy a verőfejeket mindig a nyomtatandó betű, nagybetű vagy számjel közvetlen szomszédságában vezeti, eltérően az eddigi szerkezetektől, amelyek csak a betűkart vezették. A dob és a (178) verőfej vezeték között elrendezett (181) mutatónak (182) újja egy vonalba van a leírt betűk alapvonalával úgy, hogy e mutató segélyével a leírandó betű helyzetét egész ipontosan állapíthatjuk meg. A kocsit a sorvégződésre figyelmeztető -tetszésszerinti harangszerkezettel láthatjuk el. A rajz szerinti példában a (184) csengőt működtető (185) kalapács (186) karja a (189) kilenghető ujjat hordja, melyet a (190) rúgó a (191) ütköző felé szőrit. A (186) kart viszont a (188) rúgó tartja a rajz szerinti nyugalmi helyzetben. Ha már most a rugódob zsinórjának beakasztására szolgáló már ismertetett (43) kar a (189) ujjhoz ér és azután ezen túlhalad, akkor a (188) rúgó hatása folytán a kalapács a haranghoz fog sújtani. A kocsit minden sor végén önműködően kell megállítani, még pedig úgy, hogy pótlólag még egy két betűt az önműködő megállás után a sorhoz lehessen toldani. A 2. és 6. ábrákban föltüntetett példaképem foganatosítási alaknál a már ismertetett (43) kar a csap körül elfordulható (192) ütközőt hordja, melyet normálisan a (193) rúgó befelé szorít. Az ütközőnek egyik (194) vége fogantyú gyanánt szolgál, másik (195) vége pedig a (196) kimetszéssel van ellátva. A kocsiágyra alulról fölerősített (198) csapágyakban elfordulhatóan ágyazott (197) tengely (6. és 15. ábra) egyik (199) vége úgy van görbítve, hogy normálisan a dobbal párhuzamosan vízszintesen fekszik, míg másik (200) vége fölfelé van hajlítva és a kocsiágy fölé nyúlik (2. ábrán 197). A tengely helyzetének biztosítására a (201) hajlított része szolgál. A tengely fölnyúló (200) vége a kocsival mozgó (43) karral működik össze, míg a (199) vég, mely normálisan nem gátolja a szöktetőt működtető (68) harántrúd mozgását, a tengelynek a (43) kar (192) karja és a (200) tengelyvég révén való elfordításakor a (68) harántrúd mögé fordul le úgy, hogy a (68) rudat a billentyűk többé nem működtethetik, minek folytán a szöktető sem működik és a kocsi rögzítve van. Ha a (192) kart kézzel elfordítjuk, akkor a (197) tengely visszafordul s a kocsi még néhány betűközzel tovább haladhat, mindaddig, amig a (200) vég a (194) kar (196) kimetszésének (202) vállára nem ütközik, mikor is a kocsi útja nem folytatható. Az ilyen módon pótolható betűk száma a (195) karvég éle és a (202) váll közötti távolságtól függ. A (197) tengelyt normális helyzetében a (201) hajlított része köré fogó (203) rúgó tartja. Ha a (200) tengelyvéget a (195) kar elfordította, a (194) karvég elfordítása és kiengedése e két részt normális helyzetbe juttatja vissza, de ekkor a (200) tengelyvég már a (196) kimetszésbe nyúlik s a kocsi továbbhaladásakor a (202) váll által fordíttatik el másodszor. A 13. ábrabeli példa értelmében a (197) tengely helyett a kocsiágy alá erősített elfordítható (204) emelőt alkalmazhatjuk, mely a (192) kar által elfordítva, az (56, 57) kilincskereket hordó (58) szöktetőemelő útjába fordul úgy, hogy ennek a (68) harántrúd által való kileúgetését meggátolja. Az ismertetett irógép tehát oly szerkezetű, hogy kocsija és dobja a verőfejek betűszámának megfelelően különböző magassá gokba emelhető s ezeken rögzíthető; hogy a nyomtatást végző betű veröfeje a betű közvetlen szomszédságában vezettetik tekintet nélkül arra. hogy a kocsi még' van-e emelve; hogy a dob tülfordulása a fordítókilincs bármily sebes működtetésekor is el-