49394. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses sínfék vasúti és közúti járművek számára

t val vagy armatúrájával vannak csuklósan összekötve. A (2) elektromágnes a (4) alvázra alkalmas módon fölerősített (9) tartóra szerelhető. A (7) mag vagy armatúra a (2) elektromágnes (8) tekercsén belül van elhelyezve és lefelé terjedő (14) rűddal van ellátva, melynek alsó végén a (15) alátétlemez van elrendezve, mely a (16) rúgó feszültségét a (14) rúdra átviszi. A (16) rúgó oly feszültséggel bír, hogy a féksarút és az ezzel összekötött részeket a sin fölött rendes megeresztő helyzetben tartja. Ha a fék meghúzandó, akkor a fék indítókészülékét az első fékezőhelyzetbe forgatjuk, miáltal a (8) mágnestekercs az áramkörbe bekapcsoltatik és a fékező áramkör shunt áramköréből vagy más áramforrásból közvetlenül áramot kap úgy, hogy a (8) tekercsen áthaladó áram a (7) armar túrát a (16) rúgó hatásával ellentétesen behúzza. Ennek folytán az (5) emeltyűk külső végei lefelé lengnek és az (1) féksarú a sínhez fekszik. Bármily áram kering is a fékmágnes tekercséebn, az áram a leírt módon a fékezésre hasznosíttatik, amennyiben a féksaruk a sínekkel érintkezésbe hozatnak, mire a fékezőerő a fékindítókészüléknek szokásos mozgatása által tetszés .szerint növelhető úgy, hogy a fékek meghúzása nyugodtan megy végbe. Az (5) emeltyűk karjainak arányát oly módon választottuk, hogy a (7) armatúra csekély mozgása elegendő a féksarú nagyobb mértékű mozgásának létrehozására és így a leírt berendezésnél a (8) mágnestekercsbe csak megfelelő gyönge áramot kell bevezetni, hogy az armatúrát és a féksarút működésbe hozzuk. A (8) mágnestekercs a (11) védőtokba zárható, melyre az (5) emeltyűk forgláscsapját ágyazó (13) fülek erősíthetők. A 3. és 4. ábrán a találmány tárgya oly mágneses fékre alkalmazva van föltüntetve, mely a sínnel párhuzamosan elrendezett mágnessarkdarabokkal bír és a mágneses áramkör iránya a sinre harántirányú és nem fekszik a sin hosszirányiában, mint a fönt leírt kiviteli példánál. Ebben az esetben a berendezés ,a (17) mágneses féksarúból áll, melynek (18) tekercse a sin hosszában van tekercselve. A féksarú a sin fölött (21) rugók segélyével van fölfüggesztve, melyek a (22) alvázra szerelt (19) tartókra vannak erősítve. A (21) rugók (24) emeltyűk által vannak a (17) féksarúval összekötve, mely emeltyűk a sarún alkalmazott (25) fülekben vannak ágyazva. Az emeltyűk belső vége a (20) armaturalemezzel van csuklósan öszszekötve. A sarú és az armatúra között (27) rugók vannak elhelyezve, melyek oly feszültgel bírnak, hogy a (24) emeltyűk rendesen oly helyzetben tartatnak, melyben a sarú a sin fölött fekszik. Ha a (18) mágnestekercsbe áramot küldünk, akkor a (20) armatúra a (27) rugók hatásával ellentétesen féksarúhoz vonzatik, miáltal a féksarú lesülyed és a sin fölületével érintkezésbe lép, úgy, mint a fönt leírt példánál. Mint látható, ennél a szerkezetnél nem kell a sarú működtetésére külön mágnestekercset alkalmazni, amennyiben magának a fékezőtekercsnek mágneses hatását hasznosítjuk. A föntebbiekből kitűnik, hogy a találmány tárgyának alkalmazásánál a mágneses fék a kezdeti áram által hatásos érinti kezésbe kerül a sinnel, tekintet nélkül a sarú és sin között lévő hézagra vagy közre úgy, hogy a gépkezelő a fékezőerő fok;át mindenkor teljesen ellenőrizheti és fölösleges túlságos fékmeghúzások elkerültetnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromágneses sinfék vasúti és közúti járművek számára, jellemezve azáltal, hogy mindegyik féksarú égy elektromágnes armatúrájára van fölfüggesztve úgy, hogy ha az elektromágnest árammal tápláljuk, akkor az elekmágnes a féksarút a sinnel érintkezésbe