49221. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fölaprítandó cukorrudak szétosztására

és az előzőleg kiürített asztalt a II helyről elvegye. Az (5) szállító szíjakon fekvő cukorrudaknak a III, IV, V, VI, VII, VIII aprító szerkezetek között való szétosztását a leírthoz hasonló (38) rácsok végzik, melyeknek fogai az (5) szíjak között szabadon átnyúlnak és fölső végükön (39) vízszintes lapokat hordanak, melyeknek mindegyike fölfelé irányuló (40) peremmel van ellátva. Mindegyik rács egy (41) rúdon ül, mely a (42) tartóban *van függélyesen vezetve, míg ez utóbbi maga a (43) sinen tolható el vízszintes irányban. A rácsok föl- s alá mozgatására a (41) bütyöktárcsák szolgálnak, melyek hosszirányban eltolhatóan vannak a (45) tengelyre •ékelve úgy, hogy a (42) tartók elmozdulását követhetik. A (45) tengelyt az aprító berendezés hajtóműve oly módon forgatja, hegy a tengely mindig egy teljes fordulatot tesz, valahányszor az egymás mellett fekvő cuftorrudaknak egy csoportja fölapríttatott, mire a tengely a cukorrudaknak ismét -egy-egy csoportját szállítja az aprítókhoz. A cukorrudak beadagolásának kezdő helyétől legtávolabb fekvő (42) tartó a (46) csatlói'úd útján a (47) emelővel van összekötve, .melyet a (45) tengelyre erősített (48) bütyök ide-oda mozgat. A többi (42) tartók mindegyikét a megelőző tartó bizonyos játékkal mozgatja egy-egy (49) rúd segélyével, melynek egyik vége a megelőző tartóhoz van erősítve, másik vége pedig (50) gombbal sván ellátva. Ha egy eukorrúd szélességét «a»-val, a {39) lapok hosszát, illetve a lapok összetolt helyzetében középpontjaik távolságát «b»vel, az aprítok szélességét «c»-vel, a közöttük lévő távolságot «d»-vel, az egy-egy aprítóba egyszerre bevezetendő cukorrudak számát «n»-nel, az apritók számát pedig «N»-nel jelöljük, akkor ezen értékek és a (42) tartók elmozdulásai között a következő viszonyok állnak fönn: A (39) lapok «b» hossza (beleértve a (40) peremeket is), úgy van megválasztva, hogy valamivel kisebb legyen, mint «n a», vagyis mint a külön-külön fölaprítandó cukorcsoiportok szélessége. Két-két aprító középtengelyének távol* sága =c-f-d. Ezen távolság és a (39) lapok hossza közötti különbséget nevezzük «e»-nek, tehát e = c -)- d — b. A (48) bütyök és a (47) emelő úgy van méretezve, hogy az első (42) tartó által megtett út =(N—1) e, míg a (49) rudak hosaza úgy van megszabva, hogy meddő mozgásuk hossza «e». Ennek folytán a második (42) tartó útja = (N—2) e, a harmadiké = (N—3) e stb., míg a legutolsó tartó mozdulatlan marad. Ezen föltételek mellett a (46) rúdnak egyik irányban való elmozdulásakor a (39) rácsok az 1. ábrán látható helyzetbe zárkóznak össze, a rúdnak ellenkező irányú elmozdulásakor pedig széttolódnak (3. ábra). Ha a rácsok össze vannak tolva, akkor csak az utolsó rács fekszik a megfelelő VIII aprító szerkezettel átellenben, míg a többiek egymásután, széttolódásuk mértékében érkeznek' a VII III aprító szerkezetekhez. A (44) bütyöktárcsák úgy vannak beállítva, hogy a (39) rácsokat egymásután emelik föl, midőn ezek összetolt helyzetben vannak (1. ábra). Midőn a baloldali legszélső rács az (5) szíjak magasságáig emelkedik, a többi rácsok még lesülyesztett helyzetükben maradnak úgy, hogy (40) peremeik a fölöttük lévő cukorrudak tovahaladását nem akadályozzák. Ennélfogva a cukorrudak, melyeket az (5) szíjak magukkal vinni törekednek, a legszélső rács pereméhez ütköznek és egymáshoz zárkóznak. Mihelyt ezen rács a fölvett «nv> számú, pl. három cukorrúddal együtt az aprító szerkezet tápláló asztalának magasságába emelkedett, a második rács is fölemelkedik és a cukorrudakat (40) peremével megakasztja, azután pedig tovább emelkedik és szintén három cukorrudat visz magával, míg ugyanakkor a harmadik rács emelkedik a szíjak magasságába és akasztja meg a tovahaladó cukorrudak sorát. Ezen műveletek mindaddig ismétlődnek, míg csak a legutolsó rács is föl nem emelkedik és a cukorrudakat a lefelé irányuló (51) perem segélyével meg nem akasztja. A rácsok széttolódása fölemelkedésük mértékében és azzal egyidejűleg vagy ké-