49177. lajstromszámú szabadalom • Söprőgép
haladva egyáltalán ne dolgozzon és a seprőhenger ne forogjon, akkor különösen a mellékelt rajz 5—10. ábráiban föltüntetett önműködő be- és kiiktató készülék kiválóan alkalmas. Ezen készülék egyszerűbb, mint a fönt ismertetett, de ennek dacára teljesen megbizható. Ezen készülék az 5. ábrában részben] metszetben részben nézetben van föltüntetve. A 6. ábra metszete az 5. ábra B—B vonala szerint. A 7. ábra metszet az 5. ábra A—A vonala szerint. A 8. ábra a kapcsolókilincs fölülnézete. A 9. ábra a két egymástól függetlenül forgó kerék tengelyen ülő hüvelyek nézete a kapcsolókerekekkel és a kupkerékkel együtt, amely a seprőhenger kúpkerekébe kapaszkodik. A 10. ábra ugyanannak keresztmetszete. A (d) hüvely, mint már említettük, a közepén egymástól függetlenül forgó (b, bl) keréktengelyeken ül. Ezen hüvely külső végein két (t, tl) kapcsolókerekekkel van ellátva, melyekbe rúgók hatása alatt (u) kilincsek szorulnak. Az (u) kilincsek (v) tartókon ülnek, amelyek viszont a gép (b, bl) tengelyeivel vannak szilárdan összekötve. Ha a gép kerekei előre forognak, akkor a kapcsolókiliHcsek a (d) hüvelyt magukkal viszik és a kúpkerekek (t, tl) közvetítésével a seprőhengert is forgatják.. Ha a gép kerekei hátrafelé mozognak, akkor a . kapcsolókilincsek a kapcsolókere • keken hatástalanúl csúsznak, a (d) hüvely nyugalomban marad, nem forog és a seprőhenger sem forog. Az (a) szekrény az egész ismertetett kapcsolóberendezést körülfogja. Ha a gép úgy kanyarodik, hogy csak az egyik kerék áll, míg a másik forog, akkoj; a seprőhengert ezen kerék magával viszi és az forogni fog, dacára annak, hogy a másik kerék áll. A gépet az (s) rúdnál fogva mozgatjuk előre. Ismeretesek már oly seprőgépek, amelyeknél a ferdén állított seprőhenger a kocsiról kapja hajtását és ezzel kapcsolható és kikapcsolható. Ezektől a találmány tárgyát tevő gép abban különbözik, hogy a seprőhenger üzemközben a kocsi úgy hossz-, mint haránt tengelye körül mozgatható, ami az eddig ismeretes seprőgépeknél nem volt lehetséges. Ezen bizonyos tekintetben kardánszerű mozgékonyság folytán lehetséges, hogy a seprőhenger a kocsitól teljesen függetlenül a talaj minden egyenetlenségét követhesse és viszont a kocsi is a talaj esetleges oldalsó egyenletlenségeihez alkalmazkodhatik, anélkül, hogy a seprőhenger munkahelyzetéből kimozdulna. Ha pl. a régebbi seprőhengereknél a kocsi olyan helyzetbe jut, amelyben az egyik kerék magasabban fekszik, mint a másik, (pl. magasabban fekvő járdánál, ha az egyik kerék a járdán és a másik a kocsiúton van, akkor szükségképen a seprőhenger is ferdén fog állani és ennek folytán nem seperhet. Szűk járdáknál ez természetesen nagy hátrány, amelyet nem szabad lekicsinyelni. A jelen találmány tárgyát tevő gépnél ellenben a seprőhenger akkor is seprő helyzetben marad a járdán, ha a kocsi az említett módon ferde helyzetbe jut. Ha a kerekek között kiemelkedések fekszenek, akkor az ismeretes gépeknél az egész kocsi fölemelkedik, mikor a seprőhenger a kiemelkedéseken áthalad és ennélfogva nehéz a gépet söpörve tovább tóltíi vagy húzni. A találmány szerinti gépnél a kocsi a középen levő kiemelkedés vagy mélyedés dacára a fölszinen marad a seprést ezen kiemelkedések nem nehezítik. Azon körülmény, hogy a seprőhenger a kocsi haránttengelye körül mozoghat, azon előnnyel jár, hogy a kocsinak nem egész súlya terheli a seprőhengert, hanem ez csak súlyának hatása alatt érintik a seprendő fölületet, sőt az ellensúlyok révén a talajra ható nyomása csökkentő. Ezen körülmény kényesebb természetű föíületeknél, aminők pl. a mostanában szokásos kátrányozott utak és járdák, igen fontos, mert a "seprőhenger, ha túl nagy súllyal nehezedik a fölületre, a bevontatott részben és többszöri seprésnél egészen lesepri és így az utat használhatatlanná teszi.
