49166. lajstromszámú szabadalom • Bordákkal és válaszfalakkal ellátott karburátor

csőnek tekintendő, mely az egymást nem födő (6) nyílások segélyével a rajta keresztülvezetett folyadékot spirális úton haladni kényszeríti. Az elpárologtató utolsó elemének bemélyedése a (8) cső száján fekszik, mely a karburálandó levegőt vezeti be, míg fölső vége az I-alakú (9) csőben végződik, melynek (10) csőrészén a karburálandó folyadék vezettetik be. A I-alakú (9) cső fölött egy a (2) elemekhez hasonló (11) elemsor következik, melyek a (13) pótelpárologtatót képezik, amely egy karima és a (12) csődarab segélyével a karburáit keverék kivezetésére szolgáló (14) csővel van összekötve. A fönt leírt karburátor, mely teljesen bemerül valamely közegbe (ez lehet a környező levegő, vagy pedig víz) amely az elpárolgáshoz szükséges meleget szolgáltatja, a következőképen működik: A karburálandó anyag (benzin alkohol stb.) a (10) csövön keresztül jut be és a (9) csövön át az (1) elpárologtatóba folyik. Eközben az (5) falakon szétterül, ezekkel belső érintkezésbe jut és spirális utat követve lefelé halad. A (8) csövön ezzel egyidejűleg áramlik be a karburálandó levegő, melyet vagy besajtolunk, vagy pedig a (14) csövön keresztül szivatunk be. Mindegyik esetben a karburáló anyaggal ellentétes irányban áramlik az elpárologtatón keresztül alulról fölfelé spirális utat követve. Eközben benső érintkezésbe jut az (1) elpárologtató válaszfalaival és magával a karburáló anyaggal úgy, hogy azzal telíttetik. A karburáit levegő végül még a (13) pótelpárologtató (11) elemein is keresztüláramlik, melyek szintén merevítő bordákkal és egymást nem födő lyukakkal vannak ellátva. A bordák a karburáit levegő által netalán tovaragadott idegen alkatrészeket visszatartják, mire, az -a (12) és (14) csövön keresztül eltávozik és a szükséghez képest vagy összegyűjtetik vagy pedig közvetlen fölhasználás végett a készülékhez vezettetik. Világos, hogy mivel a karburálandó levegő a karburáló anyaggal, és az elpárologtató egyes elemeivel belsőleg érintkezik és mivel a karburáló anyag és az elemek érintkezési fölülete nagy, a bevezetésben említett hátrány megszűnik és az elpárologtató kellő méretezésével elérhető, hogy állandó összetételű keveréket nyerünk. Nagyobb fogyasztás esetén ahelyett, hogy az elemek fölületét növelnők, célszerűbb több egymás mellett fölállított elpárologtatót alkalmazni. Az (1) és (13) elpárologtatókat a 3. és 4. ábrákban látható alakban is állíthatjuk elő. Ez az elpárologtató egy (16) csőből áll,mely kívülről (17) bordákkal és belül (18) válaszfalakkal van ellátva. A (2) lemezek (6) nyílásainak megfelelő (19) nyílások úgy vannak elrendezve, hogy nem födik egymást, minek folytán a folyadék spirális uton kering. A (17) bordáknak és a (18) válaszfalaknak a (16) cső falával szoros érintkezésben kell lenni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Karburátor, azáltal jellemezve, hogy a csőalakú elpárologtató külső bordákkal és belső válaszfalakkal van ellátva, melyeknek fölületén egymást nem födő lyukak vannak elrendezve azon célból, hogy a karburátoron ellentétes áramban áthaladó folyadék spirális utat követni legyen kénytelen. 2. Az 1. igénypontban védett karburátornak egy kivitele azáltal jellemezve, hogy az elpárologtató és a kivezető cső közé egy az előbbihez hasonló pótelpárologtató van iktatva azon célból, hogy az a keverékben található folyékony alkatrészeket visszatartsa. 3. Az 1. igénypontban védett karburátornak egy kivitele, azáltal jellemezve, hogy az elpárologtatót alkotó, fémlemezből kistancolt elemek külső része át van lyuggatva és merevítő bordákkal van ellátva, míg közepükön egy serpenyőszerű kónikus bemélyedésük van, melynek fenekén egy vagy több nyílás van alkalmazva oly módon, hogy az elemek egymás fölé rakása alkalmával ezen nyílások nem födik egymást. (1 rajzlap melléklettel.) •*UM SÉ8ZVÉNY íAkSASAS «YOMDAM BtJOAPEarGR