49132. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vezérlő szerkezet kazántápláló készülékek számára
vattyúhoz vezető gőzvezetékbe iktatott egy-egy vezérelt (A) gőzszeleppel és a tápvezeték egy-egy vezérelt (F) tápszelepével bír. A (P) szivattyútól (vagy injektortól) a kazánokhoz vezető (25) tápvezetékből elágazások vezetnek az egyes kazánokhoz s ezekbe vannak iktatva a vezérelt (F) tápszelepek. A (P) szivattyúhoz (vagy injektorhoz) vezető (17) gőzvezetéknek az egyes kazánokhoz vezető elágazásaiba viszont a vezérelt (A) gőzszelepek vannak iktatva, melyek oly méretűek, hogy mindegyikük az egy kazán táplálásához szükségelt gőzmenynyiséget juttathatja a (P) szivattyúhoz. Ezáltal azt érjük el, hogy a szivattyú mindig a táplálandó kazánok számának megfelelően fog dolgozni, mert mennél több kazán táplálandó egyszerre, annál több (A) szelep juttat gőzt a szivattyúhoz. A víztáplálás tehát mindig megfelel a szükségletnek, a kázánok tehát sem túlságosan lassan, sem túlságos gyorsan nem fognak tápláltatni. Nem szükséges azonban, hogy mindegyik kazán bírjon vezérelt (A) gőzszeleppel, mert e munkát egy egyetlen (A) szelep is teljesítheti. Ilyen telep van a 3. ábrában feltüntetve. Az (S) gőzgyűjtőtől (A, 17} gőzvezeték vezet a (P) szivattyúhoz s ez elé van a vezérelt (A) gőzszelep iktatva. A (B) vezérszeleptől az (F) és (A) szelepekhez vezető (7) vezetékek közül az (A) gőzszelep vezérlésére szolgáló ágak egy közös vezstékké egyesülnek, mely e szelepnek a membrán fölötti térébe nyílik. Hogy már most több kazán egyidejű táplálásakor a gőzszelep ne zárathassák előbb, semmint az összes kazánok kellően föl nem töltettek, a (7) vezetékágakba közös vezetékké való egyesülésük előtt (18) visszacsapó szelepek vanak iktatva úgy, hogy az (A) gőzszelep mindaddig nyitva marad, míg az utolsó kazán meg nem telt, míg a normális vízállást elért kazán (F) tápszelepe záratik. A 2. ábrabeli elrendezéssel szemben ugyan szelepeket takarítunk meg ilyen módon, hátránya azonban ezen elrendezésnek, hogy a szivattyú gőzzel való táplálásának szabályozása nem oly tökéletes. Látható, hogy a jelen újításnál alkalmazott eszközök rendkívül egyszerűek s ezáltal fokozzák az üzembiztonságot s előnyösen térnek el az eddigi ily szerkezetektől. További előnye a szerkezetnek az, hogy injektorüzemre is alkalmas, mert a gőzszelep zárásához nem szükséges túlnyomás létesítése a tápvezetékben. Az 1. ábrabeli példánál a (C) tágulótest a (D) vízállásmutató (E) toldatára van szerelve. A (C) táguló test az 1. ábra értelmében a (20, 21) csövekből áll, melyeket fölső szabad végükön a (22) gyűrű fog szilárdan össze s melyek maguk közt hengeres közt határolnak. A külső (21) cső alsó vége az üreges (E) toldat födelére van erősítve, a belső (20) cső pedig annak (24) fenekére. Mindkét cső azonos anyagból, még pedig1 célszerűen nagy tágulási -együtthatóval biró fémből, pl. zinkből, alumíniumból vagy rézből készül. A belső (20) cső célszerűen fönt és lent nyitott úgy, hogy a levegő szabadon áramolhat najta keresztül és lehűtheti. A (23) födél alsó lapja a normális vízállás szintjében van úgy, hogy a (C) test gyűrűs üregét normális vízálláskor a víz elzárja. Ha ellenben a vízállás sülyed, akkor a kazán gőztere a (C) test üregével közlekedhet, gőz lép tehát a gyűrűs térbe és magasabb hőfokánál fogva a táguló testet fölhevíti és kitágítja. A belső (20) csőnek a (22) lapon túlnyúló vége a (26) fejet hordja, mely a(B) vezérszelep (3) szeleptestének (5) orsójára ütközve, azt fölemeli. Ha a kazán eléggé megtelt, akkor a kazánvíz a (C) test gyűrűs üregét elzárja, a bezárt gőz pedig a táguló test nagy fölülete folytán lehűl és kondenzálódik úgy, hogy a gyűrűs térbe kazánvíz lép. A tágulótest tehát összehúzódik, kiengedi a (3) szieleptestet, ez pedig a leírt módon zárja a (B) vezérszelepet és az (A) szelepet, úgy, hogy a szivattyú megáll. A táguló testnek két különböző bőségű
