49063. lajstromszámú szabadalom • Mentő készülék vasúti kocsikhoz

melyei), egy vasrúd vezet keresztül. E vas­rúd egyik vége fogaskerékké van kiképezve mely láncáttétellel hozható forgásba. A hen­gert a forgatótengely mindkét végén beékelt négyágú fémcsillag viszi magával. A henger kívül gyökér vagy szőrkefével, esetleg valamely más rugalmas (7) anyaggal van borítva oly célból, hogy tapadó képessége minél nagyobbá tétessék, miáltal a mentés könnyebbé és biztosabbá válik. Az 5. ábra a mentőkészülék távlati nézete A hengertartókarok alsó belső felére a henger egész hosszában vékony vas vagy acéllemez van erősítve azon célból, hogy a már megmentett és a fölfogóponyvába terelt ember ruháját meg ne csípje a forgóhen­ger. Mivel a védőlemez őx, teljesen elveszj a henger forgató, dobóerejét a mentés után? a mentési vonal határain belül. A védő­lemezre van erősítve a (3) fölfogóvászon alsó vége. A fölfogóvászon oldalfalainak előrésze a hengerkarok belső felén, hátsó vége a kocsi alatt nyer alkalmas módon megerősítést. A hengerkarok egyik vége védőbúrával van ellátva, melyben a fogaskereket forgató (6) lánc nyer elhelyezést. A karok fölső vége az alvázba van erő­sítve könnyen forgó csapok segélyével. E csapok képezik középpontját a (10) kar­bütyöknek, mely alkalmas módon és helyen rugókkal van ellátva (9 és 10. ábra) s fölső nyúlványa kiszélesedik, hogy mentés közben nekitámaszkodhassék az alváz megfelelő támasztólapjának s megakadályozza a hen­ger hátracsuklását. Egyik karra van erősítve a lengőr kapcsoló (11-ik ábra), mely a karok leesé­sekor kimozdul eredeti helyéről s alsó (20) támasztólapjával meghúzza a (17) sodronyo­kat, melyek a (19) kapcsolosinekbe moz­gathatóan ágyazott (18) csuszkákat összehúz­zák s a kontaktust automatikusan létesítik. Az indítószerkezet (10. ábra) alsó része a kocsi alvázába erősítendő és egy hosszten­gely segítségével kapcsolja ki a kocsi mind­két oldalán alkalmazott tartótámaszt. j Külön segédmotor (7-ik ábra, 12) — mely körülbelül 2 lóerős — végzi a henger for­gatását (11) fogaskerék és (6) láncáttétellel, hogy a készülék működése akkor is bizto­sítva legyen, ha a vezető már kikapcsolta a nagy hajtómotort és a kocsit csak az eleven-erő vagy más körülmény viszi előre. A segédmotor az áramot a hajóról, illető­leg a lyráról kapja. A fogaskerék és a lánc (15) védőburával van ellátva. A 6-ik ábra alsónézetben tünteti föl a készüléket. 1. a henger 2. a karok 3. föl­fogóvászon hátsó fölerősítése. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mentőkészülék közúti vasúti kocsikhoz, jellemezve (2) mozgókarokra alkalmazott gyökér, szőr, vagy más rugalmas anyag­gal borított (1) henger által, mely a kocsi hajtószervétől függetlenül, külön segédmotor által hajtva a menetirány­nyal ellentétesen forog oly célból, hogy a kocsi elé kerülő embert a (3) fölfogó­ponyvába terelje és az elgázolástól meg­mentse. 2. Az 1. alatt igényelt mentőkészülék egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a (2) hengertartókarok (JÖ) fölső vége (16) bütyökké van kiképezve oly célból, hogy azok lecsuklásakor, vagyid a mentőké­szülék működésbe jövésekor a megfelelő esésnél nagyobb ívet le ne írhassanak és megakadályozzák a henger hátracsuk­lását a kocsi himbálódása esetén is. 3. Az 1—2. alatt igényelt mentőkészülék egy kiviteli alakja, jellemezve különálló (12) segédmotor által, mely a hengert (11) fogaskerék és (6) láncáttétellel a kellő gyorsaságban forgatja oly célból, hogy az elébe kerülő embert fölemelje. 4. Az 1—3 alatt igényelt készülék egy kivi­teli alakja, jellemezve azáltal, hogy a hengertartókarok kikapcsolása után azok esés közben egy (17—20) lengőkapcsoló szerkezet által automatikusan bekap­csolják a segédmotort. (2 rajzlap melléklettel. -«II*E BÉSZVÉN- TÁRSASÁG *YG*IOAJA BUDAPESTEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom