49036. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

gók határolják úgy, hogy a kapcsolótagok fölfelé ki nem lenghetnek. A (c) kapcsolótagok (b) ágyazódarabjain az eddigi kapcsolók (p) kapcsolóhorgai vannak elrendezve, melyek a (c) kapcsolótagok keretszerü kiképezése folytán nincsenek útban úgy, hogy az új kapcsoló használatánál az eddigi kapcsolók eltávolítása egyáltalán nem szükséges. A kapcsoló következőképen működik: Ha két kocsi összekapcsolandó, akkor először az (e) emeltyűket az 1. ábrán látható helyzetbe hozzuk, miután a (k) rögzítőcsapot kiiktatjuk, amit az (1) rúd eltolása által eszközölünk. A (c) kapcsolótagok elrendezése és forgatása már most célszerűen akképen eszközlendő, hogy a (d) horgok csúcsos végei kissé egymásfölött, illetve egymásalatt állnak úgy, hogy a kocsik összetolásánál a kapcsolótagoknak a csúcsos végű (d) horgok által képezett ferde síkon való csúszása következtében a kapcsolótagok egymásra csúsznak, miért is a kocsi kellő összetolása után a horgok beakadása által a tagok összekapcsolódnak. A szétkapcsolás egyszerű módon az (e) emeltyűknek lefelé való forgatása által történik úgy, hogy a (c) kapcsolótagok szintén függélyes helyzetbe esnek és így kapcsolást nem eszközölhetnek. Mint azt az 1. ábrán eredményvonalakkal jelöltük, a kapcsolótagok (d) horgai előnyösen (v) biztosító horgokkal lehetnek ellátva, melyek közvetlenül a (d) horgok előtt vannak elhelyezve. Ezáltal a (d) horgok esetleges letörésénél a kocsikat a haladás közbeni kikapcsolódás ellen biztosítjuk. Az 5. ábrában az (e) emeltyűk rögzítőberendezésének másik kiviteli alakja van föltüntetve. Ez a kivitel akképen van foganatosítva, hogy az (1) rudat nem kell tolni és húzni, mint a fönt leirt példánál, hanem hogy csak egy működtetést kell egyazon értelemben végezni, tekintet nélkül arra, hogy a kocsi jobb vagy bal oldalán állunk. Ennekfolytán tehát ez a kiviteli alak célszerűbb, minthogy ennél nem kell előbb megállapítani, hogy húzás vagy tolás végzendő-e. Ez a rögzítőberendezés két tetszésszerinti (q) fogantyúkkal ellátott és a kocsivázban eltolhatóan ágyazott (r) rúdból áll, melyeket a kétkarú (s) emeltyű köt össze egymással; az utóbbi a kocsiváz (t) ágyazódarabjain forgathatóan van elrendezve. A rudak mindegyike (k) rögzítőcsappal bír, melyek úgy, mint fönt leírt példánál az (e) emeltyűket rögzítik. Az (r) rudak az (u) rúgó hatása alatt állanak, mely az egyik (r) rúdra van tolva és egyrészt a (t) ágyazódarabhoz, másrészt a (k) rögzítőcsaphoz fekszik. Szükség esetén mindkét (r) rudat egyegy (u) rugóval láthatjuk el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsoló, jellemezve keretszerű horgony módjára kiképezett kapcsolótagok által, melyek a kocsivázban ágyazott, kívülről működtetendő emeltyűk által kapcsolóhelyzetben tartatnak úgy, hogy két kocsi összetolásánál a kapcsolótagok kölcsönösen egymásba kapaszkodnak. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsoló kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a kapcsolótagoknak kapcsolóhelyzetben való tartására szolgáló emeltyűk egy a kocsivázban forgathatóan ágyazott tengelyre vannak erősítve, mely a kocsivázon kívül forgattyúkkal bír, mimellett az emeltyűk rögzítésére egy a kocsivázban eltolhatóan ágyazott, forgattyúkkal ellátott rúdra erősített rögzítőcsap van alkalmazva, mely rúd rúgónyomás alatt áll úgy, hogy a csap állandóan rögzítőhelyzetet foglal el. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti kapcsoló kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a kapcsolótagokat kapcsolóhelyzetben tartó emeltyűk szabad végükön lemezrúgókkal vannak ellátva, azon célból, hogy a. kapcsolótagok a kapcsolóhelyzetben kellő mozgásszabadsággal bírja-