49033. lajstromszámú szabadalom • Fogaskerék feszültség átvitelére
Megjelent 1910. évi junius t*ó 7-étio MAGY. SZABADALMI KIK. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 49083. szám. V/e/l. OSZTÁLY. Fogaskerék feszültség átvitelére. DUFFING GEORG MÉRNÖK R/M MŰLHEIMBEN. A bejelentés napja 1909 április hó 3-ika. Elsőbbsége 1908 április hó 7-ike. Ismeretes, hogy fogaskerekeket a keréktengelyhez függélyesen szoktak megosztani, hogy az egyes kerékrészeknek egymáshoz való bizonyos meghatározott eltolódást lehessen megengedni, azon célból, hogy a holtjárás, azaz, az eredő fogvastagság és az egy részből való ellenkerék megfelelő foghézaga között lévő különbség csökkentessék. A több részből való fogaskerék eredő fogvastagsága alatt az osztó körben fekvő foggörbék között lévő (d) távolság (1. ábra) értendő, mely foggörbék az (e) eltolás előtt egymástól (s) távolságban voltak, azaz az eredeti fogvastagságot határolták. Ily fogkapaszkodás kis és közel állandó osztókörsebesség, valamint mérsékelten változó fognyomás mellett, jó kivitelt föltételezve, a keréktestek rázkódtatása és az ezzel járó zaj nélkül működik. Nagyobbb osztókörsebesség erősen változó fognyomás mellett ezen úton még legpontosabb kivitel mellett is lehetetlen a fogaskerék állandóan föltétlenül nyugodt és lökésmentes mozgását biztosítani, különösen az esetben nem, ha a fogak fémből vannak. Hogy ez esetben is az említett célt elérhessük, szükséges, hogy a több részből álló fog két támaszkodó oldalfölülete az ellenkerék oldalfölületeihez némileg hozzászoríttassék, mely szorítás akkor sem szűnik meg, ha a fognyomás irányát változtatja vagy ha elkerülhetetlen kiviteli hibák folytán a megosztott kerék egy foga a meg nem osztott ellenzék váltakozó nagyságú hézagaiba kapaszkodik. Ezen követelményt rövidebben lehet kifejezni, ha azt kívánjuk, hogy a több részből álló fog a fogvastagság irányában nagyobb rugalmassággal bírjon. Jelen találmány célja ezt azáltal elérni, hogy a fogaskereket a fogszélességhez keresztirányban való bemetszésekkel szétválasztjuk és az egyes részeket egymáshoz képest rugalmasan úgy fogjuk össze, hogy ezen összefogás által a megfelelő kerék hézagának a szóban forgó kerék többrészű foga által való biztos kitöltése biztosíttatik. Ily módon feszültség mellett való erőátvitel-feszültségátvitel — létesíttetik és holtjárás kopás után is biztonsággal elkerültetik. Hogy a fogkapaszkodás által túlságos súrlódási veszteség ne származzék és hogy az erőátvitelnél föllépő bizonyos resonanciajelenségeket biztosan elkerülhessük, továbbá, hogy a növekedő kopással számoljunk, szükséges, hogy az összefogás mérvét, azaz a nyugalmi állapotban lévő oldalnyomást bizonyos határok között beállíthassuk.
