48782. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vetülékcséveadogató szerkezet szövőszékek számára

- 2 — forog; utóbbi lényegében az (E) agyból és két (P, G) lánckerékből áll, melyek fogazása a továbbítólánccal működik össze. Ezen lánckerekek egymástól kellő távolságban vannak elrendezve, hogy közöttük a vetülékcsévék elhelyezhetők. Valahányszor vetülékcséve a szövőszéken üzembehelyeztetik, az (F) és (G) lánckerekek egy foggal önműködően előre forgattatnak, ugyanoly módon, mint a Northrop-szövőszékek forgó tára tápláltatik. Az 1. ábrán föltüntetett legalsó vetülékcséve az átadóhelyzetben van melyben ismert módon egy rögzített (a) ütköző által tartatik. Ezen helyzetben az említett legalsó vetülékcséve közvetlenül egy önműködő befűző vetélőkamrája fölött fekszik (a kamra teteje és feneke nyitva), amidőn a vetülékszál fogyófélben van, mint az a Northrop-szövőszékeknél ismeretes. A vetékcséve egyúttal az ismert (H) átvivő alatt fekszik. Ezen átvivő a Northrop-szövőszékeknél ismert módon önműködőén mozgásba jön, ha ezt a vetülékfonal állapota kívánja; amennyiben az átvivő a legalsó vetülékcsévét a csévetárból a szövőszék megfelelő működő részébe mozgatja és egyidejűleg az üres csévét kilöki, mimellett az átvivő mozgásának végén a forgócsévetár egy lépéssel elforgattatik úgy, hogy a következő cséve jut az átvivő alá, amint ez a Northrop szövőszékeknél már ismeretes. A jelen találmány értelmében már most a forgócsévetár nem egyéb, mint a leszerelhető hajlékony csévetovábbító mozgató szerkezete. A hajlékony csévetovábbító a csévetár lánckereire a szilárdan álló (I) vezetékek által vezettetik (1. és 2. ábra) és a tártól a kiürített lánc a szilárdan álló (J) vezetékek által (Lábra) vezettetik el. A hajlékony továbbító a forgótár lánckerekeivel szilárdan álló (K) karimák segélyével tartatik kapcsolatban. A hajlékony csévetovábbító lényeges részei: (L) tartók, (M) támaszok, (N) csuklócsapok, (0) láncszemek és (P) görgők. A csévetovábbító ezenkívül különleges eszközökkel bír a csévéknek helyzetükben való tartására és a vetülékszálak végeinek megfogására. Az (L) tartók és (M) támaszok (N) csapok útján csuklósan vannak összekötve és minden egyes cséve részére egy-egy (L) tartó és (M) támasz van elrendezve. Az (N) csapok a tartókat és támaszokat egymástól kellő távolságban tartják úgy, hogy a csévék azokban elhelyezhetők. Az említett részeken kívül mindkét oldalon az (0) láncok vannak elrendezve, melyek láncszemeinek csuklócsapjai az (N) csapokkal egy vonalban fekszenek. Az (0) láncszemek és a tartók, illetve támaszok között (b) csapocskák (6. ábra) vannak elrendezve, melyek az (0) láncszemeket a tartókkal, illetve támaszokkal összekötik és melyek egyúttal a (P) görgők ágyazására szolgálnak, mely görgők a lánckerekeken mozognak. A lánckerekek fogai a (P) görgők továbbá az (0) láncszemek és az (L) tartók, illetve (M) támaszok között haladnak. A leírt szerkezet egy hajlékony láncot képez, mely a lánckerekek által továbbíttatik és egyidejűleg az (L) tártókat és (M) támaszokat egymáshoz képest oly helyzetben rögzíti, hogy azok a vetülékcsévéket megfoghatják és tova vezethetik. Az (L) tartó a csévetartány végének fölvételére szolgál, mely célra egy befelé nyúló (c) peremmel bír, mely a vetülékcséve végét részben körülveszi. A (c) perem azonban a cséve végét nem veszi teljesen körül, hanem egyik oldalán nyitva van és pedig olymódon, hogy ezen nyitott rész lefelé áll, ha a cséve az átvivő helyzetbe jut. Az (M) támasz a csévék csúcsának alátámasztására szolgál. Ezen támasz azonban a cséve csúcsával nem jut közvetlen érintkezésbe, hanem egy (Q) nyomó- vagy rögzítőlemez alátámasztására szolgál. Ezen rögzítő, mint azt legjobban a 2. ábrából láthatjuk, egy (d) csapra van szerelve, mely az (M) támasz és a megfelelő (0) láncszem egy furatán átmegy. Egy (R) csavarrúgó, mely a rögzítő és a szomszédos (0) láncszem közé van helyezve ós a (D) csapot körülveszi a (Q) rögzítőt a cséve csúcsa felé elegendő erővel szorítja, hogy a csévét helyzetében megtartsa, mimellett a cséve vége az (L) tartó fenéklapja felé szoríttatik.